Jogi kultúra vagy társadalmi jogtudat?

Abstract

A jelen tanulmány célja a jogi kultúra és a társadalmi szintű jogtudat fogalmi relációinak elemzése. A gondolatmenet első részében áttekintést ad arról, hogy a jogi kultúra koncepciója hogyan jelent meg a hazai jogtörténet, összehasonlító jogtudomány és a jogszociológia – közelebbről a jogtudatkutatások – terén. A jogi antropológiai vizsgálódások során kidolgozott „kultúra” mint törzsfogalom és a „jog” szociológiai fogalmának mint differentia specifica felvázolását követően tér rá a jogi kultúra fogalmának meghatározására. A koncepció jobb megvilágítása érdekében példaként a „professzionális jogi kultúra” egy sajátos szeletének, az ügyvédség hivatási önképének egy nemrégiben végzett empirikus kutatása során készített elemzését ismerteti. Észlelve a fogalomalkotás inkonzisztenciáit és bizonyos hiányosságait, az eszmefuttatás utolsó részében visszatér annak kezdőpontjához, és kritikai vizsgálat alá veti a jogi kultúra vázolt koncepcióját. Ehhez a Lawrence Friedman által vázolt koncepció körül a nemzetközi irodalomban kialakult vita áttekintését veszi alapul. Az elemzés eredményeként az a következtetés adódik, hogy a társadalmi jogtudat fogalmát „visszavegyük”, s azt a jogi kultúra fogalmával összekapcsolva újraértelmezzük, elszakítva azt az eredeti marxista, neomarxista hagyománytól, amelyben eredetileg gyökerezett.

The aim of this study is to analyse the conceptual relations of legal culture and social legal consciousness. The first section surveys the appearance of the notion of legal culture on the horizon of the Hungarian legal history, comparative law and legal sociology. The second introduces a working definition of legal culture using a general concept of ‘culture’, based on cultural anthropological findings, and a sociologically founded concept of ‘law’ as a differentia specifica. For a demonstration of the idea, the study presents a conceptual analysis of the Hungarian attorneys’ professional self-image used in a recent empirical study. Recognising the inconsistencies and shortcomings of the conceptualisation, the train of thoughts returns back to its starting point for a critical revision of the earlier outlined concept of legal culture in the last part. The survey of the scientific debate surrounding Lawrence Friedman’s concept grounds the conclusion that we have to ‘retrieve’ the concept of social legal consciousness and re-interpret it in relation to the notion of legal culture, tearing it out from the neo-Marxist ideological context in which it rooted originally.