Egy figyelmen kívül hagyott lehetőség – avagy az átmeneti védelemről szóló irányelv és a migrációs és menekült-ügyi válsághelyzetek és vis maior események kezeléséről szóló rendelet alkalmazhatósága a lakóhelyüket természeti okokból elhagyni kényszerült személyekre vonatkozóan

Abstract

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi intézménye (UNHCR) szerint 2017-ben összesen 30,6 millió ember kényszerült újonnan elhagyni lakóhelyét világ-szerte. Ezeknek az embereknek több mint fele – a közvélekedéssel ellentétben – nem fegyveres konfliktus miatt kényszerült elhagyni lakóhelyét, hanem természeti katasztrófa miatt. Ebből kifolyólag az ENSZ felfogása szerint az államok kötelesek humanitárius védelmet nyújtani minden embernek. A nemzetállamok álláspontja szerint azonban a lakóhelyüket tömeges mértékben elhagyni kényszerülők veszélyt jelentenek a befogadó ország gazdasági, társadalmi és politikai biztonságára. Gyakran azonban ezeket a biztonsági kockázatokat képtelenek egyedül kezelni. Mindeközben az EU számos, különböző olyan jogsegélyt nyújt a tagállamoknak, mint például a 2001-es Átmeneti Védelemről szóló Irányelv. Mivel az Európai Unió nem tudta a rendelkezésre álló eszközökkel megfelelően kezelni a 2015-ös migrációs válságot, az Európai Bizottság 2020-ban bejelentette az Új Migrációs és Menekültügyi Csoma-got, amelyben többek között az Irányelv is reformra ítéltetett, és egy új, a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior események kezeléséről szóló rendelet váltaná fel azt. Jelen tanulmány célja, hogy górcső alá vegye az Irányelv és a Rendelet célját és alkalmazásának lehetőségeit a lakóhelyüket természeti katasztrófa miatt elhagyni kényszerülő személyekre vonatkozóan.

In 2017, a total of 30.6 million people were forced to leave their homes worldwide, according to the UNHCR. More than half of these people – contrary to the popular belief – were not forced to leave their homes due to armed conflict, but due to a natural disaster. For this reason, the United Nations believes that states have a duty to provide humanitarian protection to all people. However, nation states take the view that those forced to leave their homes en masse pose a threat to the economic, social and political security of the host country. Often, however, they are unable to manage these security risks alone. In the meantime, the European Union provides a number of different legal aids to Member States, such as the 2001 Temporary Protection Directive. Since the EU was not able to adequately address the 2015 migration crisis with the available means, the European Commission announced in 2020 a New Migration and Asylum Package, which announced, among other things, the reform of the Directive, which would be replaced by a regulation on addressing situations of crisis and force majeure in the field of migration and asylum. The aim of the present study is to examine the purpose of the Directive and the Regulation and the possibilities of their application to persons forced to leave their place of residence due to a natural disaster.