Magánbiztonság és futballhuliganizmus

Abstract

Magyarország sporttörvényének preambuluma szerint „a sport a közjó része, amely erősíti a közösség tagjainak egymáshoz tartozását, miként az egyén testi és lelki egészségét”. (2004. évi I. törvény) Ugyanakkor a törvény preambulumát olvasva – gyakorló biztonsági szakemberként – rögtön az egymáshoz tartozás élményének egyik lehetséges árnyoldala, a sportrendezvények rendjét oly sokszor megzavaró sporthuliganizmus kérdésköre ötlött eszünkbe. Egy olyan problémakör, amely egyaránt foglalkoztatja a tudományos világot, illetőleg a magán és közbiztonsági szektor, abban közvetlenül is érintett jelentős létszámú szereplőit. Tanulmányunkban egy merőben új és rendkívül izgalmas szemüvegen, egy jelenleg a magánbiztonsági szektorban tevékenykedő, egykori rendőr és futballhuligán vezérszurkolóval készített interjún keresztül, valamint hazai és külföldi példák bemutatásával, a futballhuliganizmus elméleti és gyakorlati szemléletű elemzésével vizsgáljuk annak hátterét és vonunk le következtetéseket.

According to the preamble of Hungary’s sports law, “sport is part of the common good, which strengthens the sense of belonging of the community members, as well as the physical and mental health of the individual”. However, reading the preamble of the law - as a practising security professional - we immediately thought of a possible downside to the experience of togetherness, the issue of sports hooliganism that disrupts the order of sporting events so often. It’s a problem that concerns both the academic world and many private and public security operators involved in it directly. This study examines its background and conducts a theoretical and practical analysis of football hooliganism through a new and exciting lens, an interview with a former police officer and football hooligan cheerleader currently working in the private security sector, and by presenting examples from both home and abroad.