Úton a közérthetőség felé

Abstract

A szerző abból a megállapításból indul ki, hogy a hivatali kommunikációban részt vevő felek kölcsönösen érdekeltek a másik fél számára érthető üzenet megfogalmazásában. Ez nem csupán jogszabályok által előírt követelmény; a hatóságok csak akkor képesek jogkövetésre ösztönözni ügyfeleiket, ha azok teljes egészében megértik, illetve pontosan értik, amit a hivatal közölni kíván velük. E cél elérése csak közérthető kommunikáció révén lehetséges. A cikk kitér a közérthetőség meghatározására és arra is, hogy hogyan mérhető egy üzenet közérthetősége. A szerző a világban már az 1950-es évektől elindult közérthetőségi törekvésektől kezdve az európai uniós, illetve a magyarországi projekteket vizsgálja, eljutva a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közérthetőségi programjáig, kitérve a fogyatékkal élők vagy a magyar nyelvet valamilyen okból nehezebben értők számára is könnyen érthető kommunikációs üzenetek alkalmazására. A szerző által elemzett egyik legfőbb probléma a jogi szaknyelv azon sajátsága, hogy egyrészt egyszerűen, érthetően kell fogalmazni, ugyanakkor nem szabad feladni a szakmai tartalmat és a színvonalat. Egy napjainkból való esetpélda kapcsán pedig arról is képet kaphatunk, hogyan lehet teljesen érthető mondatokkal félreérthető információkat közölni.

The author assumes that the parties involved in official communication have a mutual interest in formulating a message that is understandable to the other party. This is not just a legal requirement; authorities are only able to encourage compliance if their customers fully understand or understand exactly what the authority wants to tell them. This goal can only be achieved through clear communication. The article covers the definition of intelligibility and how to measure the intelligibility of a message. The author examines the European Union and Hungarian projects in the world, starting with the comprehension efforts that started in the world since 1950’s, reaching the comprehensibility program of the National Tax and Customs Administration, including communication messages that are easy to understand for people with disabilities or who have a harder time understanding the Hungarian language. One of the main problems analyzed by the author is the peculiarity of the legal language that, on the one hand, it must be worded simply and clearly, and the professional content and quality must not be given up. In connection with a case study from today, we can also get an idea of how it is possible to communicate ambiguously with completely understandable sentences.