Volt egyszer egy praxisorientált képzési programterv a Rend őrtiszti Főiskolán (1994–1995)

Abstract

E cikk szerzője 1994 és 1996 között volt a Rendőrtiszti Főiskola vezetője. Korábban maga is hallgatója volt az intézménynek, „vörös diplomával” végzett. Majd hét esztendőn keresztül oktatója, tudományos kutatója volt az intézménynek, és részese lehetett a komplex oktatási rendszer elnevezést viselő képzési program kidolgozásának, művelésének. Közvetlenül a rendszerváltoztatást követően a Belügyminisztérium oktatási szakterület vezetőjeként feladata volt a rendvédelmi oktatás­képzés megreformálása, az oktatással foglalkozó szervezetrendszer felügyelete. E három területen szerzett széles körű ismerete és tapasztalata predesztinálta arra, hogy a Főiskola élére történt kinevezését követően „fenekestől felfordítsa” az addigi képzési rendszert, és az általa spekulatív tantervi elméleten alapuló képzésnek nevezett rendszer helyett egy teljes paradigmaváltást jelentő, praxisorientált képzési rendszert valósítson meg. Lelkesedése két esztendőn keresztül töretlenül vitte előre elképzelésének megvalósításában. Szakmai meggyőződéssel és hittel vallotta, hogy az addigi, szocialista típusú ismeretalapú megközelítés helyett a gyakorlatorientált (nevén nevezve praxisorientált) képzés bevezetésére van szükség. Az elképzelés kidolgozását, képzési programba való foglalását az akkori belügyminiszter – jelentős elismerés mellett – jóváhagyta. A néhány hónap múlva kinevezett új belügyminiszter a főiskolai parancsnok kinevezését megerősítette, és javaslata tantervbe foglalását elrendelte. Így tovább folytatódhatott a megkezdett innovációs munka a Főiskola vezetője mellett felsorakozó, az elképzelésével azonosuló, azt támogató lelkes csapat (többek között dr. Szakács Gábor, dr. Matei László, dr. Blaskó Béla, Révész István és mások) közreműködésével. Az alábbi cikkben a tudományosan megalapozott, széles körű, eddig nem publikált empirikus kutatások adatait is értékesítő új tanterv megalkotásának állomásait, egyes főbb jellemzőit mutatom be. A szerző írásának végén arra is kitér, hogy az új képzési rend tantervéről, valamint az új tanterv bevezetéséről szóló kormányrendelet­-tervezetnek és a főiskolaparancsnoknak mi lett a további sorsa.

The author of this article was the head of the Police College from 1994 to 1996. He used to be a student at the institution himself, graduating with honours (so­called ‘red degree’). Then, for seven years, he was a lecturer and scientific researcher at the institution, and he was able to take part in the development and cultivation of a training program called the complex education system. Directly after the change of regime, as the head of the education department of the Ministry of the Interior, he was responsible for reforming law enforcement education and supervising the organisational system dealing with education. His very extensive knowledge and experience gained in these three areas predestined him to ‘reverse’ the previous training system immediately after his appointment as head of the College and to implement a practice­oriented training system with a complete paradigm shift instead of what he called speculative curriculum theory training at the Police College. His enthusiasm carried him forward for two years unbroken in the realisation of his vision. He professed with professional conviction and belief that instead of the previously socialist­type knowledge­based approach, it was necessary to introduce practice­oriented training. The elaboration of the idea and its inclusion in the training program was approved by the Minister of the Interior of that time, with significant recognition. The few months later newly appointed Minister of the Interior confirmed the assignment of the College Commander and ordered the proposal to be included in the curriculum. Thus, the innovation work that was started could continue with the cooperation of an enthusiastic team (including Gábor Szakács, PhD, László Matei, PhD, Béla Blaskó, PhD, István Révész and others) who lined up next to the head of the College. The following article presents some of the data of the scientifically based, extensive unpublished empirical research, and the main characteristics of the stations of the creation of a new curriculum. At the end of his writing, the author also discusses the further fate of the curriculum of the new training, of the draft government decree introducing the new curriculum and of the College Commander.