Az Ansaldo kisharckocsi

Abstract

Az 1930-as évek katonai gondolkodóinak elméleti megközelítése sok szempontból (például: a kisharckocsi alkalmazási feladatainak meghatározása) összhangban állt a gyakorlati tapasztalatokkal. A stratégák jól mérték fel a kisharckocsik adottságait és a bennük rejlő lehetőségeket. Az 1938-as hadgyakorlat során azonban világossá váltak az utánpótlás-szervezéssel (üzemanyag-fogyasztás), a járművek karbantartási igényeivel (motorikus és futómű meghibásodások) kapcsolatos problémák, nem beszélve azok alkalmazásával kapcsolatos egyes nézetek túlhaladottságáról. A kisharckocsik alkalmazása vonatkozásában nyilvánvalóvá vált a katonai tervezők számára az, hogy a kisharckocsikat nem elaprózva, hanem tömegesen célszerű bevetni, továbbá az is, hogy a járművek hatékony tömeges mozgatásához elengedhetetlenül szükséges az egységek parancsnokai és az egyes alegységek vezetői közötti kommunikáció. The theoretical approach of the military thinkers of the 1930s was in many aspects consistent with practical experience (for example, defining the application tasks of a light tank). The strategists assessed well the capabilities of light tanks and the inher-ent possibilities. However, during the 1938 military exercise, the problems related to the organisation of the supply (fuel consumption) and the maintenance needs of the vehicles (motor and suspension failures) became clear, not to mention the obsolescence of some views regarding their application. With regard to the use of light tanks, it has become apparent to military planners that light tanks should be brought into action not in small quantities but in a bulk, and that communication between unit comman-ders and subunit leaders is essential for the effective mass movement of the vehicles.