Amikor a bíró visszaél a függetlenségével

Abstract

Az Alaptörvény által bevezetett alkotmányjogi panasz, a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatának lehetősége újradimenzionálta az Alkotmánybíróság és a bírói hatalmi ág viszonyát. Olyan új kérdéseket vetett fel, mint hogy vannak-e az Alkotmánybíróság tevékenységének igazságszolgáltatási elemei, a bírói igazságszolgáltatás belső kontrollmechanizmusának és az alkotmányossági felülvizsgálatnak az egymáshoz való viszonya, vagy éppen mi lehet az alkotmányossági felülvizsgálat helyes iránya és annak tartalma („eredmény-” vagy „jogértelmezéskontroll”). E kérdések elemzésének keretéül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert processzuális alapjog szolgál, amelynek tartalmát az alkotmánybírósági esetjog egy sor új elemmel gazdagította az elmúlt időszakban. A vizsgálat középpontjában tartalmi oldalról a contra legem, illetve az önkényes bírói döntés mibenlétének kérdése áll.

The constitutional complaint, introduced by the Fundamental Law, which is the option of constitutional review of judicial judgements, has repositioned the relationship of the Constitutional Court and the judicial branch. It has brought up new questions, like whether there are jurisdictional elements in the activity of the Constitutional Court, how do the internal control mechanism of judge-made jurisdiction and constitutional review relate to each other, or what can possibly be the right direction and content of constitutional review (“result” or “interpretation control”). To analyse these questions, the procedural fundamental right provides the framework, which is recognised in section (1) of Article XXVIII of the Fundamental Law. Its content has been made much more nuanced by a series of new elements introduced by the Constitutional Court recently. The question of the nature of contra legem and that of the arbitrary judicial decision stand in the centre of the investigation.