Líbia, 2021: elhúzódó polgárháború és fokozódó külső beavatkozás2

Abstract

Az úgynevezett arab tavasz első évében, 2011 őszén nyugati katonai intervenció vezetett a Líbiát 42 éven keresztül a kezében tartó Muammár Kaddáfi bukásához, a külső beavatkozás után viszont elmaradt a szükséges stabilizáció az országban. Líbia végül káoszba süllyedt, miközben egyre több külső szereplő kapcsolódott be a konfliktusba. Erős központi kormányzat hiányában a különböző fegyveres csoportok és milíciák külső támogatása jelentős elmozdulásokat eredményezett a helyi erőviszonyokban. Mindez nagymértékben hátráltatja a békefolyamatot és a stabilizációt, amelynek elmaradása a térség mellett Európa biztonságára is fenyegetést jelent.

In the fall of 2011, the first year of the so-called Arab Spring, Western military intervention led to the fall of Muammar al-Gaddafi, who had held Libya in his hands for 42 years. But after the foreign intervention, the necessary stabilization did not take place. Libya eventually sank into chaos as more and more outside actors became involved in the conflict. However, in the absence of a strong central government, the external support for various armed groups and militias has resulted in significant shifts in the local balance of power. Foreign interference remains a major obstacle to the peace process and stabilization, the failure of which poses a threat not only to the region but also to Europe’s security.