Európai stratégiai autonómia – A közös védelem alapjai és korlátjai

Abstract

Az Európában és szomszédságában az elmúlt évtizedben kialakult válságok nyomán szükségszerűvé vált annak megvitatása, hogy a kontinens államai hogyan képesek növelni biztonságukat, és akár az Amerikai Egyesült Államok nélkül, önállóan (is) cse- lekedni. A tanulmány központi kérdése, hogy létre lehet-e hozni európai stratégiai autonómiát, amelyben a kritikus pont közép- és hosszú távon egyaránt az együtt- működési hajlandóság. A lehetőségek feltérképezése érdekében, először a közös stratégiai kultúra elemeit, majd az európai államok együttműködési hajlandóságát, végül a stratégiai autonómia kialakításához fűződő nemzeti álláspontok hasonlósá- gait és különbözőségeit vizsgálom primer kutatási eredmények másodelemzésével és szintetizálásával. A vizsgálat arra mutat rá, hogy az európai államokat továbbra is stratégiai diszharmónia jellemzi, az együttműködési kultúra tekintetében az államok közti preferenciák nagymértékben területalapúak, a stratégiai autonómia esetében pedig jelenleg az önálló cselekvési képesség értelmezésében és ambíciószintjében is jelentősek az eltérések.

As a consequence of the crises that had emerged in Europe and its neighbourhood in the past decade, starting the discussion on the possibilities of increasing the security of the continent’s states and their ability to act independently – even without the United States – became necessary. The central question of this study is whether it would be possible to create European strategic autonomy, in which the critical element is the willingness to cooperate in the mid- to long-term. To map up possibilities, first the elements of strategic culture, then the willingness of European states to cooperate is examined, and finally the similarities and differences of national positions regarding the creation of strategic autonomy are evaluated based on a secondary analysis and synthesis of primary research results. The analysis points out that European states are still characterised by strategic disharmony, while the preferences of states regarding their willingness to cooperate are significantly territorial. Also, currently there are significant differences in the interpretation of strategic autonomy and their level of ambition thereof.