Kártyatrükk: Az Európai Bíróság C-228/18. sz. Budapest Bank ügyben hozott ítélete és annak jelentősége

Abstract

Az Európai Bíróság előtt a magyar Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai versenyjog egyik sokat vitatott kulcskérdését vetette fel: mikor tekinthető egy magatartás versenykorlátozó célúnak.A jelen tanulmány célja, hogy az előzetes döntéshozatalhoz vezető előzmények rövid felvázolása után áttekintse az Európai Bíróság ítéletének főbb megállapításait. Ezt követően bemutatja, hogyan illeszkedik az ítélet a versenykorlátozó célzat megállapításával kapcsolatos európai döntéshozatali gyakorlatba, illetve hogy miben és mennyiben fejleszti azt tovább. A tanulmány az ítéletnek az európai versenyjog érvényesítésére gyakorolt lehetséges következményeivel kapcsolatos megállapításokkal zárul.A tanulmány fő következtetése, hogy az ítélet a Cartes Bancaires és azt követő esetjog vonalába illeszkedik, ugyanakkor túl is mutat azon, azáltal, hogy még tovább erősíti a cél szerinti versenykorlátozás megállapíthatóságának kivételes jellegét.A szerző véleménye szerint a versenyhatóságok beavatkozási mozgásterének az ítélet miatti szűkülése hozzájárulhat ahhoz, hogy az új típusú versenykorlátozások elemzése kapcsán feltehetőleg kénytelenek lesznek eszköztárukat újraértelmezni, illetve új eszközöket találni a versenyjogi beavatkozás hatékonyságának megőrzése érdekében. The preliminary ruling initiated by the Hungarian Supreme Court before the European Court of Justice raised one of the most controversial key issues of European competition law: when can a conduct be considered restrictive of competition by object.The purpose of this study is to review the main findings of the judgment of the CJEU after briefly outlining the background to the preliminary ruling. It then sets out how the judgment fits into European decision-making practice on the establishment of an anti-competitive object and how and to what extent it further develops it. The study concludes with findings on the possible consequences of the judgment for the enforcement of European competition law.The main conclusion of the study is that the judgment is in line with the Cartes Bancaires line of case law, but it also further develops that line of case law in a way that it reinforces the exceptional nature of finding a conduct to be restrictive of competition by object.According to the author, the narrowing of the discretion of competition authorities due to the judgment contributes to the fact that they will presumably be forced to reinterpret their tools and find new tools to preserve the effectiveness of competition intervention in the analysis of new types of competition restrictions.