Szerző dc.contributor.author | Bódiné Beliznai Kinga | |
Elérhetőség dátuma dc.date.accessioned | 2021-04-06T10:56:16Z | |
Rendelkezésre állás dátuma dc.date.available | 2021-04-06T10:56:16Z | |
Kiadás dc.date.issued | 2020 | |
Issn dc.identifier.issn | 2063-9066 | |
Issn dc.identifier.issn | 2063-9058 | |
Uri dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/20.500.12944/16375 | |
Kivonat dc.description.abstract | A koldulás problematikája Európa-szerte szorosan kötődött a szegénység, a szegénygondozás kérdéseihez, a „szegény” fogalom felölelte a koldusokat, a vándorlókat, a beteg, család nélkül élő felnőtteket, valamint az árvákat és a családból kiesett, magukra maradt gyermekeket is. A rendi korszak felfogásában a koldusok, csavargók, munkakerülők elsősorban a társadalomra veszélyes emberek, akikkel kapcsolatban számos jogszabály született. Ezek a jogszabályok elsősorban rendészeti, igazgatási vonatkozásban foglalkoztak a koldulással (és ezzel párhuzamosan a csavargással), valamint annak akár büntetőjogi következményeivel is. Kialakult a koldusok osztályozásának rendszere is. E szerint voltak javíthatatlan, munkaképtelen, valamint eseti koldusok. Magyarországon a 19. század második felétől a szegénypolitika alapvető jellemzője volt, hogy az állam döntően a magánjótékonyságra, illetve a községekre hárította a szegénység, ezzel együtt a koldulás kezelését. A koldulás társadalomra veszélyesebb eseteit az 1879. évi XL. tc., a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról rendelte büntetni. | hu_HU |
Kivonat dc.description.abstract | The problem of begging was closely linked to the issues of poverty and poor care all over Europe, and the term ‘poor’ included beggars, migrants, sick and homeless adults, as well as orphans and children left behind. In the perception of feudalism, beggars, vagabonds and shirkers are primarily people dangerous to society, in connection with whom many rules have been enacted. These laws dealt with begging (and vagrancy) and its criminal consequences, primarily in policing and administrative terms. A system for classifying beggars was also established. According to this, there were incorrigible, incapacitated, and occasional beggars. In Hungary, from the second half of the 19th century onwards, the basic feature of poverty policy was that the state mainly left poverty, and the treatment of begging, to private charities and municipalities. The more dangerous cases of begging are regulated by Act XL of 1879 (Hungarian Criminal Code on transgressions). | en |
Nyelv dc.language.iso | hu | hu_HU |
Kiadó dc.publisher | Ludovika Egyetemi Kiadó | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | csavargás | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | dologház | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | kihágás | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | koldulás | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | munkakerülés | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | szegénygondozás | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | szegénység | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | avoiding work | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | begging | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | poor care | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | poverty | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | transgression | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | vagabondage | hu_HU |
Kulcsszó dc.subject | workhouse | hu_HU |
Cím dc.title | „Szegény a koldus, ha király is a neve” Koldulás és bírói gyakorlat a Kbtk. tükrében | hu_HU |
Cím változat dc.title.alternative | ‘The beggar is poor even if he is king’ Begging and Its Judicial Practice in the Criminal Code on Transgressions (1879) | hu_HU |
Típus dc.type | Folyóiratcikk | hu_HU |