A mobilitás biztonságiasítása – Digitális megfigyelés mint elrettentés

Abstract

Az Európai Unión belüli szabad mozgás elve a társadalombiztosítási és a bevándorlási politikák összefonódását eredményezte a tagállamok felügyeleti gyakorlatában, elhomályosítva a jóléti és a büntetőjogi intézkedések határvonalát. A tagállamok a kevésbé vonzó migránscsoportokat igyekeznek kirekeszteni a jóléti rendszerből és a munkaerő-piacra kényszeríteni. Mivel teljesjogú uniós polgárként a roma népesség Európában szabad mozgást élvez, több nyugati tagállamban új ellenőrzési intézkedéseket vezetnek be a jóléti turistaként, beilleszkedni nem hajlandó csoportként számon tartott roma bevándorlókat megcélozva. Noha ezeket az „újonnan érkezőket” gyakran segélyezésfüggő, iskolázatlan munkaerőnek tekintik, a jóléti rendszerhez adaptálódó migránsok sikeresen fejlesztik tudásukat a digitalizált bürokráciák gyengeségeiről és előnyeiről, és alkalmazkodnak a szűrési mechanizmusokhoz. A legsikeresebb bevándorlók így a technokrácián kívülre húzódnak, és láthatatlanokká válnak a jóléti megfigyelés számára. Empirikus esettanulmányok alapján ez a kötet bemutatja a megfigyelés ezen aszimmetriáit, és feltárja a közép-európai roma bevándorlók digitalis strategiáit a brit jóléti eljárások során.