Törökország és iraki Kurdisztán kapcsolatának átalakulásai (1991–2014), 2. rész

Abstract

Jelen cikk egy, az iraki kurdok és Törökország közötti kapcsolatok átalakulását elemző, kétrészes tanulmány második része. A cikk az első részben ismertetett vonalak mentén azon két kérdés megválaszolása köré szerveződik, hogy minek köszönhetően mélyült el a kapcsolat Ankara és Erbil között 2008-at követően, valamint hogy ez a folyamat mely területeken éreztette hatását. A változás kapcsán a cikk több tényezőt is azonosít. Egyrészt változás történt Törökországon belül a külpolitika mind elméleti, mind pedig gyakorlati művelésében, amelynek következtében a hard power-elemek háttérbe szorultak a török bel- és külpolitikában egyaránt, ezzel párhuzamosan pedig a soft power-elemek egyre inkább előtérbe jutottak. Irakon belül is lényeges események zajlottak (szektarianizálódás, a turkománok háttérbe szorulása, az iraki kurdok politikai és gazdasági fejlődése), amelyek a török felet eddigi politikájának átértékelésére késztették. A Kurdisztáni Autonóm Régió és Törökország közötti kapcsolatok politikai és katonai szintjén jelentkező együttműködési lehetőségein túl azonban a gazdaság és azon belül is az energiapolitikai kooperáció új dimenzióval bővítette a felek viszonyát. Ezen új, stratégiai elemek már kijelölik mind Erbil, mind pedig Ankara pozícióját a regionális hatalmi és gazdasági versengésben; a szoros együttműködést és a kapcsolatok pozitív irányba mozdulását azonban a 2014-es év politikai és gazdasági összeomlása Irakban komoly kihívás elé állította. This article is the second part of a study dealing with the relations between the Iraqi Kurds and Turkey. The main questions are how and why the relations between Ankara and Erbil deepened after 2008. The article identifies several factors that explain the changing attitude of Turkey towards the Iraqi Kurds. On the one hand, there was a clear shift, both on theoretical and practical levels, of foreign policy-making in Turkey. As a result of these changes, hard power elements were underplayed by soft power attitudes both in the domestic and the foreign policy realms. Internal developments of Iraq (sectarianisation, the political and economic development of Iraqi Kurds, the decreasing political power of the Turkomans) also constrained Turkey to reevaluate its political attitude. Beyond working together against the PKK, there were other dimensions of cooperation between Turkey and the Kurdish Regional Government in Iraq: the fields of economy and energy policy. These new, strategic elements defined the positions of Ankara and Erbil in the regional competition for power and economic gains; however, the fateful year of 2014 challenged the positive direction of relations by posing political and economic turmoil in the Kurdistan Autonomous Region.