Az uniós tagállamok ügyészségei által kibocsátott európai elfogatóparancsok végrehajthatósága

Abstract

Az uniós jog által érintett területeken a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való joggal, illetve ezzel összefüggésben az uniós jog alkalmazásában részt vevő nemzeti bíróságok függetlenségével kapcsolatban, az utóbbi időben számos ügy került az Európai Bíróság elé. Ezen ügyekkel párhuzamosan a Bíróság előtt jó néhány ügy indult annak megállapítása céljából is, hogy a bíróság előtti hatékony jogorvoslat, illetve a függetlenség követelményeinek a tiszteletben tartását olyan esetekben is biztosítani kell-e, amikor a tagállamok ügyészségei európai elfogatóparancsot bocsátanak ki. Mindezzel összefüggésben egyrészről több tagállamnak az európai elfogatóparancsok kibocsátására a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkező ügyészségével kapcsolatban kétségek merültek fel a tekintetben, hogy e szervek az állam más szerveihez fűződő viszonyrendszerük fényében az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat szerint európai elfogatóparancs kibocsátására jogosult „igazságügyi hatóságnak” minősülnek-e. Másrészről kérdésessé vált, hogy egyes tagállamok ügyészségei által kibocsátott európai elfogatóparancsok vonatkozásában biztosított-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti hatékony bírósági felülvizsgálat. A Bíróság által eddig vizsgált ügyek a német, az osztrák, a francia, a svéd és a belga ügyészségeknek, valamint Litvánia főügyészének az európai elfogatóparancsok kibocsátásával kapcsolatos szerepét érintették. A probléma jogelméleti jelentősége mellett annak gyakorlati kihatása sem elhanyagolható, hiszen a Bíróságnak az említett ügyekben meghozott ítéletei fényében a szóban forgó jogelvek tiszteletben tartásának elmulasztása esetén az európai elfogatóparancs végrehajtására nem kerülhet sor. The Court of Justice has recently been seized of a series of cases regarding the right to an effective remedy against decisions adopted in the area of EU law as well as the independence of national courts participating in the application of that law. At the same time, a handful of cases have also been referred to the Court with a view to establishing whether the principles of the right to an effective remedy and of independence should also be applied to cases where the public prosecutor’s offices of the member states issue European arrest warrants (EAWs). In this context, on the one hand, doubts have arisen as to whether the public prosecutor’s offices of several member states, with regard to their relations with other public bodies, can be regarded as “judicial authorities” empowered to issue EAWs under the Framework Decision on the European arrest warrant.2 On the other hand, the question has been raised whether the EAWs issued by the public prosecutor’s offices of certain Member States can be subject to an effective remedy as required by Article 47 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. The cases the Court has so far handled in this area related to the German, Austrian, French, Swedish and Belgian public prosecutor’s offices as well as to the Prosecutor General of Lithuania. The question at issue is not only of theoretical nature but also has an important practical relevance, since, in the light of the Court’s rulings in the aforementioned cases, non-compliance with the principles at issue prevents a EAW from being executed.