A kézírásvizsgálat mint a személyazonosítás eszköze
Absztrakt :
Rohanó világunk és kommunikációéhségünk következménye,
hogy egyre kevesebb időt fordítunk egy-egy jól átgondolt
és megfogalmazott üzenet megírására. Joggal merül fel tehát
a kérdés: a klasszikus értelemben vett kézírásnak van-e még
egyáltalán szerepe a mindennapi gondolatközlés folyamatában?
Meddig van még létjogosultsága a kézzel írásnak? A monográfia
szempontjából pedig felvetődik a kérdés: van-e értelme olyan
problémafelvetésekkel foglalkozni, amelyek területe „kihalásra
van ítélve”? Válaszolva a feltett kérdésre: az összbűnözés tekintetében jelenleg is kiemelkedően magas azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyek nyomozása során különböző iratok,
írások szakértői vizsgálatára kerül sor. A kézírás a mindennapi
életben még jó ideig fontos szerepet fog játszani.
A monográfiának nem célja, hogy a kézírásokhoz köthető
vizsgálati lehetőségek széles tárházát kimerítően bemutassa. Inkább arra igyekszik rámutatni, hogy a technikai írás térnyerése
ellenére még jelenleg is van létjogosultsága az igazságügyi írásszakértői tevékenységnek, egy adott grafikai produktum kézeredetének megállapítása mind a büntetőeljárási, közigazgatási,
mind a polgári eljárásjogi területeken nagy jelentőségű lehet.