Die Haftung der Magistrate für die Vormundsbestellung im römischen Recht
Absztrakt :
n der römischen Gesellschaft war es – wegen des relativ niedrigen Durch-schnittsalters – von großer Bedeutung, für die verwaisten Unmündigen (die also nicht unter der Familiengewalt eines Hausvaters standen) geeigne-te Vormünder zu finden. Die Problematik der (oft nötigen) amtlichen Vor-mundsbestellung erschien in der römischen Gesellschaft als ein eigenartiges Grenzgebiet zwischen dem Privatrecht und dem öffentlichen Recht. Die Regeln der Haftung der Beamten für die Vormundsbestellung bedeuten höchstwahr-scheinlich die ersten eindeutigen Spuren davon, dass die Akten der Beamten gegebenenfalls auch privatrechtliche Konsequenzen haben konnten. In der Abhandlung wird diese Problematik mithilfe der fachgerechten Methoden und Mittel der römischrechtlichen Forschungen untersucht.
A római társadalomban – a viszonylag alacsony átlagéletkor miatt – ki-emelkedő jelentősége volt annak, hogy az árván maradt serdületlenek (akik tehát nem álltak apai hatalom alatt) megfelelő gyámot kapjanak. Az esetek jelentős részében szükségessé vált hivatali gyámrendelés problémaköre a köz-jog és a magánjog egy sajátos határterületeként jelent meg a római társa-dalomban. A hivatalnokok gyámrendeléssel kapcsolatos felelősségének szabályai talán az első kézzelfogható nyomát jelentik annak, amikor a hivatali hatáskörben végzett aktusoknak magánjogi konzekvenciái lettek. A tanulmány ezt a kérdéskört járja körül a római jogi kutatások sajátos módszerével és eszközrendszerével
