Törökország és iraki Kurdisztán kapcsolatának átalakulásai (1991–2014) – 1. rész

Abstract

Jelen tanulmány tárgyaként az iraki kurdok és a török állami vezetés közötti politikai kapcsolatok elemzése szolgál. A téma felderítése során a kapcsolatokban beálló változások magyarázatát tűztem ki célul, tekintettel a kapcsolatokat érintő belső (török, illetve iraki kurd), valamint külső (regionális, globális) okokra. A cikk egy nagyobb tanulmány első részeként a kapcsolatok 1991 és 2008 közötti helyzetét tárgyalja, két szakaszra bontva. Az elemzett időszak elejét a két nemzetközi szereplő közti kapcsolatfelvétel kezdete (1991) jelöli ki, amikor is az iraki kurdok de facto államot hoztak létre, amely megkezdte a nemzetközi kapcsolatainak kiépítését. Ezzel a formációval szemben Ankara alapvetően ambivalens viszonyt alakított ki, mivel az iraki kurdok nemzetközi helyzetének javulására Ankarából fenyegetésként tekintettek, hiszen az ösztönző erőként szolgálhatott a törökországi kurdok szeparatista törekvéseihez. Paradox módon azonban az iraki kurd vezetéssel való együttműködés leglényegesebb elemének éppen a törökországi kurd szeparatizmus fő képviselője, a PKK nevű kurd szervezet elleni fellépés bizonyult. A kapcsolatok második szakaszában, a 2003- as iraki háborút követően a török külpolitika elzárkózott az iraki kurdoktól, illetve akadályokkal szembesült a velük való kapcsolatfelvételben. 2005-től az iraki kurdok de jure is autonóm tartományhoz jutottak Irakon belül, amely a korábban említett török biztonsági szemlélet megerősödéséhez, így a kapcsolatok mélypontjához vezetett.

This article intends to analyse the political relations between the Iraqi Kurds and the government of Turkey. It aims to explain the fluctuations and shifts in their relations with a special attention to the internal (Turkish, Iraqi Kurdish) and external (regional, global) causes. This article is the first part of a broader study, and deals with the period between 1991 and 2008. One can distinguish two periods within this timeframe: the beginning of the Turkish–Iraqi Kurdish relations can be linked to 1991 when the Iraqi Kurds established a de facto state that started to organise its international relations. Since Ankara saw every positive political development of the Kurds (both in Iraq and Turkey) as a threat, Turkey had an ambivalent relationship with the Iraqi Kurds in the 1990s. Paradoxically, however, there were examples of temporary cooperation between Turkey and the Iraqi Kurds against the most important Kurdish separatist group of Turkey, the PKK, which established recruiting areas in northeastern Iraq. In the second period, following the American intervention in 2003, Turkish foreign policy secluded itself from forming a good relationship with the Iraqi Kurds who managed to obtain an autonomous territory within the new Iraq. This development led to a total refusal by Ankara and strengthened the securitised approach in Turkey.