Ébredő nemzedékek

Abstract

Az évfordulók mindig alkalmat adnak a visszatekintés formalitásán túlmutató szembenézésre, a múltbéli tapasztalatok értékelésére. Valamennyien történeti érzékkel élünk, bár mindennapjaink sodró lendülete sokszor elmossa a múltból a jövőbe ívelő időt, a sosem nyugvó jelent. Ha mégis meg-megállunk, és a szembenézés mellett döntünk, lehetőséget kaphatunk arra, hogy a véletlen történések sokaságában olyan aranyfonalba kapaszkodjunk, amely megvilágítja az előre vezető út messzi mérföldköveit is. Minél súlyosabb terhet adott a múlt, annál tisztábban, és annál messzebbre láthatunk. De nem azért, mert óriások vállán állunk – ahogy Bernard de Chartres értette – hanem azért, mert öröklött félelmeink emlékezetében látásunk élesebb, akaratunk szilárdabb, szolgálatunk hűségesebbé válik. Anniversaries always provide us the occasion to face with things beyond the formality of retrospect and to evaluate experiences of the past. We all live with a historical sense, however the whirl of our everyday life tries to carry away the time arching into the future: the never resting present. Even if we stand still after all, and decide to face things, we may have the opportunity to grasp the golden fade of many coincidental adventures lighting up even the far-off milestones of the road forward. The heavier the burden of the past is, the clearer and the far-off we can see. And not because we are standing on the shoulders of giants – as Bernard de Chatres understood – but because in the memory of our inherited fears our visual perception is clearer, our will is stronger, our charges will be more faithful.