Kelet-mediterráneumi gázkincs: a ciprusi válság új dimenzióban

Abstract

Törökország 2019 tavaszán fúróhajókat küldött a ciprusi Különleges Gazdasági Övezetbe (EEZ). Mindez nemzetközi válsághoz vezetett, felhívván a figyelmet a Földközi-tenger keleti medencéjében zajló gázvitára. A tanulmány a vita és okainak elemzésére tesz kísérletet. A Ciprus és Törökország közötti feszültségnek számos oka van, idetartozik a szigetország 1974 óta tartó megosztottsága (az északi részén létrejött a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság, KKTC). A probléma megoldatlansága további feszültségeket eredményezett az EEZ-t és a befolyó jövedelmek elosztását illetően. Mivel a 2000-es évek közepétől a kutatások sikerrel zárultak, és a Ciprustól délre elterülő vizek alatt számos gázmezőt tártak fel, a jogai biztosítása érdekében egy konfrontatívabb politikára késztették Törökországot és a KKTC-t. Végezetül, tágabb kontextusban vizsgálva a kérdés komoly regionális dimenzióval is rendelkezik: az utóbbi 10–15 évben további jelentős készleteket találtak az izraeli és az egyiptomi EEZ-ben, lehetővé téve, hogy ezek az országok exportőrökké váljanak. A hasonló helyzetben lévő Ciprus (élvezvén Görögország támogatását) elkezdte támogatni az energiapolitikai együttműködést, ami a két másik ország és Törökország közötti rossz kapcsolatból is fakadóan korlátozza Ankara mozgásterét a régióban. The paper aims to analyse the ongoing gas dispute in the Eastern Mediterranean. Turkey sent drilling ships in Cyprus’s EEZ in the spring of 2019 which escalated to a diplomatic crisis. The tensions between the two countries have multiple causes, and the paper intends to examine them at local and regional level. Firstly, the Turkish intervention in 1974 led to the partition of the island and the establishment of the Turkish Republic of Northern Cyprus (recognised only by Ankara). Despite the efforts, this problem has not been solved yet leading to territorial disputes concerning the use and the extent of the Exclusive Economic Zone of the island. Secondly, the drilling activities since the mid-2000s were successful in the South by discovering several gas fields which pushed Turkey and the Turkish Republic of Northern Cyprus to pursue a more confrontative foreign policy in order to assure their rights. Thirdly, during the last 10–15 years, large reserves were found in the Egyptian and Israeli EEZ as well, opening the opportunity for these states to become gas exporters. Cyprus (and Greece) began to support the energy cooperation between these countries which (taking into consideration their problems with Ankara) limits Turkey’s room for manoeuvre in the region.