Oroszország és a venezuelai válság

Abstract

Oroszország számára a venezuelai gazdasági és politikai válság kiemelt kockázatúvá vált azzal, hogy az ellenzék vezetője, a nemzetgyűlés elnöki posztját betöltő Juan Guaidó, 2019. január 23-án ideiglenes elnöknek nyilvánította magát, és ezt az Egyesült Államok egyoldalúan elismerte. Az események domináns orosz értelmezése szerint az Egyesült Államok egyoldalúan, erővel próbálja elmozdítani egy szuverén ország legitimen megválasztott vezetőjét. Arra lehet tehát számítani, hogy Oroszország minden lehetséges fórumon és eszközzel elítéli majd az Egyesült Államokat a beavatkozás miatt, és igyekszik lassítani, akadályozni Maduro hatalomvesztését. Ezzel együtt Oroszország láthatóan elkezdte „beárazni”, hogy Venezuelában hatalomváltásra kerülhet sor. Rövid távon Moszkva az átmenet menedzselésére törekszik, remélve, hogy valamilyen formában meg tudja őrizni legalább a befolyása egy részét. Hosszú távon pedig arra lehet számítani, hogy Oroszország a nyugati közösség egyoldalú beavatkozását hivatkozási alapként fogja használni, ezzel legitimálva saját, a nemzetközi rendet sértő múltbéli és esetleges jövőbeli lépéseit. Ilyen értelemben a venezuelai változások jelentősége messze túlmutat Dél-Amerikán, és a nemzetközi politika intézményes garanciáinak további gyengülése felé mutat. The economic and political crisis in Venezuela have become a key risk factor for Russia. On 23 January 2019 Juan Guaidó, President of the National Assembly has declared himself interim president and the United States unilaterally recognized this. According to the dominant Russian narrative of the events, the United States tries to unilaterally and forcefully remove the legitimately elected leader of a sovereign country. Hence, it is very likely that Russia will condemn the U.S. on all possible for it, and will try to slow down, or prevent Maduro’s loss of power. Nevertheless, Russia apparently started to play on the possibility of a regime change in Venezuela. In the short run, Moscow strives for managing the transition process, while hoping that at least parts of its earlier influence can be preserved. In the long run, one may expect that Russia will use the unilateral intervention of the West in Venezuela as a reference point, in order to legitimise its own steps that violated the international order or will do so in the future. From this perspective, the importance of the changes in Venezuela way exceeds Latin America, and points towards the further weakening of the institutional guarantees, on which the international system has been based.