Tagállami eljárási autonómia – az elv korlátokkal és kérdőjelekkel
Absztrakt :
Az európai jog és a tagállami jogok egymáshoz való viszonya körében jelentős kérdés a tagállami eljárási autonómia, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés
elve. Mindezek a fogalmak gyakran a jogorvoslati jogokkal, a joghoz jutás kérdéseivel együtt jelennek meg. Az említett doktrínák érvényesülése területén gyakran
merül fel kérdésként az is, hogy az uniós jogot milyen mértékben kell/lehet hivatalból alkalmazni (officialitás kérdése), különös tekintettel a hivatalbóliság fogalmának
értelmezésére és terjedelmére. E kérdések elemzésére főként az utóbbi időszak olyan
magyar előzetes döntéshozatali ügyeinek segítségével kerül sor, amelyek a fenti kérdéseket – akár együttes megjelenéssel is – érintették. A téma feldolgozására esetjogi
módszerrel kerül sor, amelynek eredményeként leszögezhető, hogy a tagállami eljárási autonómia csak az uniós jog egyéb doktrínáival együtt értelmezhető.
In the relationship between European law and the laws of the Member States,
the procedural autonomy of the Member States, the principles of equivalence and
effectiveness are important issues. In proceedings, these principles appear several
times together with the questions of the right to a remedy and access to justice. In
the realm of these doctrines, it is also often raised as a question to which extent EU
law shall/can be applied ex officio, in particular with regard to the interpretation
and scope of the concept of ‘ex officio’. The analysis of these issues is mainly carried
out with the help of recent Hungarian preliminary ruling cases, which have raised
the above issues, even in joint appearance. The topic is dealt with using the case law method, and as a result of this inquiry, it can be stated that the procedural autonomy
of the Member States can only be interpreted in conjunction with other doctrines of
EU law.