| Szerző dc.contributor.author | Szalai András | |
| Elérhetőség dátuma dc.date.accessioned | 2019-11-28T15:21:15Z | |
| Rendelkezésre állás dátuma dc.date.available | 2019-11-28T15:21:15Z | |
| Kiadás dc.date.issued | 2013 | |
| Issn dc.identifier.issn | 2063-9066 | |
| Issn dc.identifier.issn | 2063-9058 | |
| Uri dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/20.500.12944/14245 | |
| Kivonat dc.description.abstract | A parlamentáris kormányzati rendszer alapja az, hogy a kormánynak bírnia kell a törvény- hozó hatalom bizalmát. Abban az esetben, ha a parlamentben a kormánynak stabil többsége van, a kormánypárt törvényjavaslatai minden nehézség nélkül elfogadásra kerülnek. A rendszerváltás óta ugyanakkor ez az első alkalom, hogy egy párt egyedül szerezte meg a kétharmados többséget az Országgyűlésben, és ezzel alkotmányozó hatalommá vált. Az „új többség” hatalomra kerülésével súlytalanná váltak azok az alkotmányos biztosítékok, amelyek a kerekasztal-tárgyalásokon születtek meg. Az ellenzék bástyájának számító kétharmados törvények módosításának kompromisszumkényszere semmivé foszlott, az Alkotmánybíróság mindenhatósága hamvaiba hullt, és a neutrális köztársasági elnöki székbe a kormánypárt politikusa ült. Éppen ezért szükséges, hogy újragondoljuk a magyar alkotmányos berendezkedés hiányosságait és anomáliáit. Sorra kell venni a legfontosabb fékeket, ellensúlyokat, és átgondolni azok működésének hibáit. Az ellensúlyok közül ebben a tanulmányban a kétkamarás parlamentet járom körül a hatalommegosztásban betöltött szerepét illetően, vagyis azt, hogy milyen ellensúlyt képezhetne egy esetleges második kamara a magyar alkotmányos-politikai rendszerben. | hu_HU |
| Nyelv dc.language.iso | hu | hu_HU |
| Cím dc.title | Ami az Alaptörvényből kimaradt: a második kamara, mint a parlamentáris kormányzat ellensúlya | hu_HU |
| Típus dc.type | Folyóiratcikk | hu_HU |
Közszolgálati Tudásportál
