A Guillain-Barré szindrómás betegek rehabilitációja

Abstract

A Guillain-Barré szindróma egy akut, gyulladásos polyradiculitis, melyet petyhüdt paresis jellemez. A betegség oka ismeretlen, talán autoimmun reakció lehet. Az akut fázis után kórházi rehabilitációra a tartósan paretikus betegek kerülnek. A rehabilitációban kezdetben fő szerepe a gondos ápolásnak van, a tartós immobilizáció szövődményeinek kivédésére. Később egyre nagyobb jelentősége lesz a fizioterápiának, ezen belül főleg a mozgásterápiának. A mozgásterápia végigkíséri a rehabilitáció egész folyamatát, a passzív, vezetett aktív, majd aktív gyógytorna. Nagy szerepe van a szelektív ingeráram terápia alkalmazásának is. Az ergoterápiás foglalkozásokon újra tanulják a betegek a napi önellátási tevékenységeket. A gyakori depressio miatt szükséges a pszichológiai foglalkozás is. A legfontosabb a beteg életminősége, melynek javítása az egész rehabilitációs folyamat célja.

Guillain-Barre syndrome is an acute, inflammatory polyradiculopathy characterized by flaccid paralysis. The cause of this disease is not yet known, but though to be an autoimmune reaction. After the acute phase of the illness passed off, the patients who have lasting paralysis require admission to inpatient re- habilitation. In the first stage of rehabilitation, to avoid complications caused by the prolonged immobiliz- ation, the good nursing plays the main role. In the later stages the importance of physiotherapy, espe- cially the curative gymnastics within, gradually increases. The curative gymnastics takes part in the whole process of rehabilitation, for example as passive, active- assistive and active gymnastics. The therapy of selective electric stimulation is also important. The occupational therapy reteaches the pa- tients to the activity of daily living. Due to the frequent occurrences of depression psychological training is necessary. The aim of the rehabilitation process is achieved, if the quality of life of the patient has sig- nificantly improved.