A nemzetközi védelemben részesülő személyek joga a megfelelő szintű ellátásra
Absztrakt :
In a series of recent cases (Case C-163/17 Jawo and Joined Cases C-297/17,
C-318/17 Ibrahim, C-319/17 Sharqawi and Others and C-438/17
Magamadov) the Court of Justice was asked to answer the question of
whether the transfer of an applicant for international protection to the
Member State that is responsible for processing his application under the
Dublin III Regulation [Regulation (EU) No. 604/2013] or that has previously
granted him such a protection should be excluded where the adequate living
conditions of beneficiaries of international protection cannot be guaranteed
in that Member State and/or the subsistence allowance provided to these
beneficiaries by that Member State is markedly inferior to that available in
other Member States.
By judgments of 19 March 2019 in the aforementioned cases, the Court
ruled that such an applicant can be transferred to the Member State in
question unless the expected living conditions in that Member State of those
granted international protection would expose him to a situation of extreme
material poverty, contrary to the prohibition of inhuman or degrading
treatment. However, the Court stressed that inadequacies in the social
system of the Member State concerned do not warrant, in and of themselves,
the conclusion that there is a risk of such treatment.
Likewise, the Court set out that the mere fact that social protection and/or
living conditions provided by a Member State to beneficiaries of international
protection are more favourable than those available in the Member State that
is normally responsible for a given applicant under the Dublin III Regulation
or that has already granted this applicant such a protection cannot be
considered as suggesting that the applicant concerned would be exposed, in
the event of transfer to the latter Member State, to a real risk of inhuman or
degrading treatment.
A Bíróságnak a közelmúltban több, Németországból érkezett ügyben1
arról kellett
határoznia, hogy meg kell-e tagadni a nemzetközi védelmet kérelmező személynek
a kérelme elbírálásáért a Dublin III rendelet2
alapján felelős tagállamnak vagy azon
tagállamnak való átadását, amely a kérelmező számára e védelmet korábban már
biztosította, olyan esetekben, amikor e tagállamokban nem garantáltak a nemzetközi védelemben részesülő személyek megfelelő életkörülményei, és/vagy az e személyeknek a szóban forgó tagállamok által nyújtott ellátások összege jóval alacsonyabb, mint a más tagállamokban elérhető ellátások összege.
Az említett ügyekben 2019. március 19-én meghozott ítéleteiben a Bíróság megállapította, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyek átadhatók a kérdéses tagállamoknak, kivéve ha e személyek előre látható életkörülményeik miatt ott
az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmával ellentétes súlyos anyagi nélkülözéssel szembesülnének. A Bíróság azonban hangsúlyozta, hogy az érintett tagállam szociális rendszerének hiányosságai önmagukban az ilyen bánásmód veszélyének fennállására való következtetést nem teszik lehetővé.
Hasonlóképpen, a Bíróság kimondta, hogy az a puszta tény, hogy a szociális védelem és/vagy az életkörülmények az új nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban kedvezőbbek, mint a Dublin III rendelet szerint
felelős tagállamban vagy az ilyen védelmet már biztosító tagállamban, nem erősítheti meg azt a következtetést, hogy az érintett személy az ez utóbbi tagállamoknak
való átadás esetén az embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének
lenne kitéve.