A vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetés a munka világában való kivételes megengedhetőségének problematikája az Európai Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatában
Absztrakt :
A munka világában az egyenlő bánásmód biztosításáról szóló irányelv1
tiltja a vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás
és a munkavégzés során. Az irányelv azonban lehetővé teszi a tagállamoknak az arról való rendelkezést, hogy a valláson alapuló eltérő bánásmód nem
minősül hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben egy meghatározott
foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere miatt
a munkavállaló egy adott valláshoz való tartozásából következő valamely
jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelménynek minősül, feltéve,
hogy az eltérő bánásmód megengedését igazoló célkitűzés törvényes, a kérdéses követelmény pedig arányos.
Két, a közelmúltban Németországból érkezett előzetes döntéshozatal iránti ügyben2
annak megvizsgálására kérték fel a bíróságot, hogy az irányelvnek
a foglalkozási követelményekre vonatkozó említett rendelkezése alapján valamely egyház mint munkáltató megkövetelheti-e az általa fenntartott intézmények munkavállalóitól vagy az ezen intézményeknél állást kereső személyektől, hogy tagjai legyenek a szóban forgó egyháznak, illetve hogy tiszteletben
tartsanak bizonyos, a kérdéses egyház dogmái által szabályozott erkölcsimagatartási előírásokat. Ezzel összefüggésben a bíróságnak különösen azzal
a kérdéssel kapcsolatban kellett véleményt nyilvánítania, hogy összhangban
van-e az irányelvvel a német alkotmánybíróság azon ítélkezési gyakorlata,
amely szerint az egyház mint munkáltató által a vallási alapon történő eltérő
bánásmód igazolásaként felhozott érvek megalapozottságának vizsgálata során a német bíróságok csupán ezen érvek hihetőségét értékelhetik.
Az említett ügyekben meghozott ítéleteiben3
a bíróság kimondta, hogy
az irányelv a foglalkozási követelményekre vonatkozó rendelkezései tiszteletben tartásának bíróság általi vizsgálata nem korlátozódhat az érintett
egyház által a vallási alapon történő eltérő bánásmód igazolására felhozott érvek hihetőségének értékelésére, hanem annak a hatékony bírósági felülvizsgálat
elérhetőségét kell biztosítania.
The Equal Treatment in Employment and Occupation Directive (Directive
2000/78/EC) prohibits discrimination at the workplace resulting from a difference
of treatment on grounds of religion. Nevertheless, the Directive makes it possible for
the Member States to provide that a difference of treatment on grounds of religion
does not amount to discrimination where, by reason of the nature of the particular
occupational activities concerned or of the context in which they are carried out,
a characteristic of belonging to a religion constitutes a genuine and determining
occupational requirement, provided that the objective of allowing the difference of
treatment is legitimate and the requirement is proportionate.
In two recent German preliminary ruling cases (Cases C-414/16 Egenberger and
C-68/17 IR) the Court was asked to check whether a church can require under the
Directive an employee or a candidate either to be affiliated to that church or to act
with loyalty to the ethos of the latter. In particular, the Court was to examine whether
the case law of the German Constitutional Court, which allows the German courts
to carry out a mere plausibility test in order to establish whether the arguments
invoked by a church as an employer to justify a difference of treatment on grounds
of religion are well founded, was compatible with the Directive.
By its judgments in those cases, [Judgments of 17 April 2018 (C-414/16) and
11 September 2018 (C-68/18)] the Court ruled that the judicial control of compliance
with the provisions of the Directive relating to the occupational requirements that
may justify a difference of treatment on grounds of religion cannot be limited to
a review of plausibility but should amount to an effective judicial review.