A közszolgálati jogviszonyt keletkeztető jogi tények – kinevezés kontra szerződés
Absztrakt :
A dolgozat célja, hogy a közszolgálati jogviszony keletkezésének problémakörében megvizsgáljon
egy szűkebb kérdéskört, nevezetesen a szerződéses (kontraktuális) elv relevanciáját. E vonatkozásban három résztéma kibontására törekszik a tanulmány. Egyrészt a dolgozat – kontextusteremtési igénnyel – vázolja a kinevezés jogi minősítése kapcsán kirajzolódó szakmai dilemmákat,
rámutatva a szerződéses elv aligha negligálható jelentőségére. Másrészt azt elemzi a tanulmány,
hogy a szerződéses elv mentén milyen tér nyílik – illetve kellene, hogy nyíljon – a közszolgálati
jogban a munkajogi alapozású generálklauzulák – mint kontraktuális jellegű védelmi mechanizmusok – számára (e körben az úgynevezett méltányos mérlegelés elvét helyezve a középpontba).
Harmadrészt elemezzük, hogy a közszolgálatban miként nyílik tér a ténylegesen „szerződéses”
foglalkoztatás különböző formái számára.
The aim of the paper is to examine a narrower issue within the wider topic of the establishment of
the public service legal relationship, namely the relevance and the possible latitude of the so-called
contractual principle in this regard. Firstly, the paper summarizes the professional discourse
concerning the legal classification of the public law institution of the appointment, pointing out the
undeniable significance of the implied contractual principle. Secondly, in light of the contractual
principle, the study analyses the possible room for labour law-inclined (civil law-based) open
norms (general behavioural clauses) – as contractual employee-protection mechanisms – in civil
service law (in this respect, the so-called “equitable assessment” principle from the Labour Code is
scrutinized as a case study). Thirdly, the paper analyses, to what extent and how the public service
(and the public sector in more general terms) is open towards various “contractual” (i.e. nonappointment-based) forms of employment.