„A végső döntés illesse az illetékes minisztert!”: A Magyar Közigazgatási Bíróság 1949-ben történt megszüntetésének előzményei

Abstract

A tanulmány célja a közigazgatási bíróság megszüntetéséről szóló 1949. évi II. törvény elfogadásához vezető jogi és politikai lépések, továbbá a törvény jogdogmatikai környezetének levéltári és parlamenti iratok, valamint szakirodalmi anyagok alapján történő dokumentálása. A második világháború után az államigazgatási döntések nagy része fölött fokozatosan szűnt meg a független bírói kontroll, a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozó ügyek nagy része a végrehajtó hatalomtól függő fórumokra terelődött át. A közigazgatási bíróság az 1946. évi I. törvény által deklarált alapjogok érvényesülésének valódi garanciáit törekedett megteremteni, miközben a kiépülő sztálini igazgatási modellben a végrehajtó hatalomnak, különösen a belügyi, állambiztonsági szerveknek egyre nagyobb szerepe lett. A pártállami hatalom szerint a közigazgatási bíróság „szembehelyezkedett a demokratikus fejlődéssel”. A kormányzat számára a „független, csak a jog, az igazság szolgálatában álló” közigazgatási bíróság nem volt kívánatos jelenség, így sorsa a megszüntetés lett. The purpose of this study is to describe the political and legislative procedures that led to the Administrative Court’s cessation by Act II of 1949, based on documents found in the archives and the Parliament, as well as existing literature of the topic. After World War II, the legal remedy of administration by independent judicature began to slowly dissipate as more and more cases were handled by forums controlled by the executive power. The Administrative Court intended to guarantee the fulfilment of basic rights declared in Act I of 1946, all the while the executive branch gained more power under the newly built Stalinist Administration, especially internal affairs and the secret services. The new regime claimed that the Administrative Court “stood in the way of democratic advancement”; for them, an Administrative Court which was “independent and only in service of law and justice” was an unwelcome institution, thus its fate was termination.