A biometrikus adatokat tartalmazó úti és személyazonosító okmányok biztonságnövelő hatása a határ-, illetve közbiztonság alakulására
Absztrakt :
A mindennapi életünket szinte behálózzák azon rendszerek és alkalmazások, amelyek az egyedi biometrikus
adataink „felhasználásával” kétséget kizáró és egyértelmű azonosításunkat célozzák meg úgy, hogy ez
a folyamat lehetőleg időveszteség nélkül valósulhasson meg.
A biometrikus adatok rendészeti célú személyazonosítás érdekében történő alkalmazása – kiemelten
a schengeni külső határokon a határforgalom ellenőrzésében – még csak évtizedes múltra tekint vissza.
A könyv kuriózumát az adja, hogy itt definiáljuk
először a rendészeti személyazonosítást, amely figyelembe veszi a felhasznált biometrikus adatok vonatkozásában megalkotott/meghatározott eszköz és módszerspecifikus követelményrendszert is.
A biometrikus adatok nem mindegyike alkalmas
a rendészeti célú személyazonosításra, mivel nem lehetséges ezeket – többek között – az eltérő ellenőrzési
környezetben és az azonnali válasz biztosításával alkalmazni.
Minden biometrikus adaton alapuló személyazonosításnak megvan a biztonság növelésében betöltött
helye és szerepe.