Az Amerikai Egyesült Államok és Pakisztán kapcsolata 2013 és 2018 között

Abstract

A 2010-benstartoló Egyesült Államok–Pakisztán Stratégiai Dialógus ígéretes jövőképét a 2011-esév vitatott incidensei – az abbotábádi bin Laden-rajtaütés, a Salala-határincidens – romba döntötték. A 2012-esamerikai elnökválasztást megelőző hónapokban az amerikai–pakisztáni kétoldalú kapcsolatok soha nem látott mélypontra jutottak. Pakisztáni részről a 2013 májusában kormányra került, alapvetően Amerika-ellenes retorikát hirdető Nawaz Sharif miniszterelnökre hárult a feladat, hogy stabilizálja a 2010-esévek elején súlyosan meggyengült amerikai–pakisztáni partnerséget. A pakisztáni vezetés komoly lépésre szánta el magát, amikor 2014 nyarán elindította a „Zarb-e-Azb” nevű észak-vazirisztáni katonai offenzívát az afganisztáni–pakisztáni határvidéken tevékenykedő terrorista csoportok ellen, azonban ez nem volt elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a Sharif külpolitikájáról kialakult negatív képet, hiszen az ország időközben izolálódott a globális színtéren.

Some of the highly controversial 2011 incidents – the bin Laden raid at Abbotabad or the Salala attack at the Afghan–Pakistani border – broke the promising future of the U.S.–Pakistan Strategic Dialogue established in 2010. During the months leading up to the American presidential elections in 2012, U.S.–Pakistani bilateral relations had reached their lowest. In Pakistan, it was the newly elected, basically anti-American PM Nawaz Sharif, in office since May 2013, who had to stabilize the weakened U.S.–Pakistani partnership. In the summer of 2014, the Pakistani leadership launched the military operation ‘Zard-e-Azb’ against terrorist groups active along the Afghan–Pakistani border in North Waziristan. Nevertheless, this move could not change the negative opinion on Sharif’s foreign policy, since the country itself was becoming globally isolated.