A vidéki törvényhatóságok küldöttei a Horthy-kori felsőházban

Abstract

Az 1927-tőlműködő felsőházban a vidéki törvényhatóságok küldöttei a testület tagságának számottevő, de nem meghatározó részét tették ki (30%). A csoport társadalmi összetétele az intézmény megalakulását követően meglehetősen egysíkúnak bizonyult, és túlnyomórészt nyugalmazott tisztviselőkből, földbirtokosokból, valamint egyházi emberekből állt. A vármegyék küldötteinek érdeklődése elsősorban az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdésekre koncentrálódott. Felsőházi felszólalásaik alapján egyfajta markáns, konzervatív pozíció jellemezte őket. Egyrészt ellenezték a vidéki törvényhatósági választások demokratizálását, másrészt bírálták a különböző kormányok részéről érvényesülő központosító törekvéseket. Az utóbbi vélemények ellenére azonban csak néhányan vállalták a nyílt ellenzéki pozíciót, és túlnyomó részük alapvetően lojálisnak bizonyult a kormánypolitika felé, a miniszterelnök személyétől függetlenül.

In the Upper House that operated from 1927, the delegates of rural municipalities represented a significant, however, not decisive part (30%) of the board members. Following the establishment of the institution the social composition of the group had been rather one-dimensional, as it was comprised mainly of retired civil servants, landholders and clergymen. The interest of the delegates of the counties primarily concentrated around questions regarding local governments. Based on their speeches delivered in the upper house, they were characterized by a strong conservative stance. On the one hand they opposed the democratization of rural municipal elections while on the other they criticized the centralization efforts of different governments. In spite of the latter opinions only some of them were oppositionists explicitly, and most of them were essentially loyal to government policy regardless of the persona of the prime minister.