Humánerőforrás és a közszolgálati menedzsment sajátos működése

Abstract

A történetileg előbb kialakult asszimilációs rendszer jellemzője, hogy a közszektorban alkalmazottakra is a munkajogi általános szabályokat kell alkalmazni. A XX. század elejétől általánossá vált differenciált rendszerekben az állami közhatalom gyakorlásában résztvevőkre sajátos közjogi szabályozást, a közszolgálatit vezették be és alkalmazzák, mintegy megkülönböztetve azokat a munka világának más szereplőitől. A közszolgálat az állammal és a különböző állami szervekkel fennálló sajátos munkavégzésre irányuló jogviszony, melyben főszabályként: 1 a jogviszony nem munkaszerződéssel, hanem kinevezéssel jön létre, 2 tartalmát a közjog szabályozza, 3 a közszolgálati állások központi állami, vagy helyi önkormányzati költségvetésből finanszírozottak, 4 a köztisztviselő tevékenységét jogszabályban meghatározott szakmai képesítési előírások alapján, egész pályaútjára kiterjedően, hivatásszerűen végzi, 5 e tevékenység funkcionálisan az állami közhatalmi és közszolgáltatási feladatok ellátásában való részvételt jelent, 6 a köztisztviselő feladatait a jogszabályok és a köztisztviselői etikai normák betartásával, felettesei utasításainak megfelelően, lojálisan és pártatlanul, a köz érdekében és szolgálatában végzi.