Interkulturális kommunikáció

Abstract

Az „interkulturális kommunikáció” szóösszetétel is jelzi, hogy maga a jelenség, ebből fakadóan pedig annak kutatása is két tőről fakad: a kultúra és a kommunikáció kutatásának előzménye egyesül az interkulturális kommunikáció mára önállósult kutatási területévé. A kultúra kutatásának forrása Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, hagyományosan a néprajz. Ez az a tudomány, amely a tradicionális (paraszti) közösségek leírásával (etnográfia) és tanulmányozásával (etnológia) foglalkozik. A gyarmatbirodalommal rendelkező országok közül elsősorban az angolszászok voltak azok, akik a néprajz kereteit kitágították és a 20. század második felére különválasztották tőle az antropológiát. Az antropológia („embertan”, de inkább „az ember tudománya”) kínálta az alapot az angol, majd francia tudományos világban a szociálantropológia, az amerikaiban a kulturális antropológia számára. Ez az elkülönülés azt a szemléleti váltást volt hivatott kifejezésre juttatni, amely kiszabadította „az ember” tanulmányozását az etnikai csoportok, illetve a „primitív” és „paraszti” társadalmak vizsgálatának szűk keretei közül.