Munkavégzési rendszerek a közszolgálatban

Abstract

A emberi erőforrás gazdálkodás a közszolgálatban sem öncélú folyamat. Fő funkciója, hogy a közszolgálati szervezet emberi erőforrás igényét optimális szinten kielégítse. Ez azt jelenti, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő álljon rendelkezésre a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő cselekvési szabadsággal a közszolgálati szervezet igényeinek figyelembe vételével. A közszolgálati emberi erőforrás gazdálkodás fő funkcióját csak a részfunkciók definiálása és „működtetése” útján töltheti be. A közszolgálat munkavégzési rendszerek az integrált stratégiai emberi erőforrás gazdálkodás egyik részfunkciója, ami talán egyben alapfunkciónak is definiálható.. Fontossága abból adódik, hogy a munkavégzési rendszerek milyenségétől függ a további részfunkciók működése, egymásra épülésének lehetősége és minősége, tehát befolyásoló hatása közvetve, vagy közvetlenül valamennyi további humán funkcióra kihat. Befolyásoló szerepe hatással van a külső – közszolgálaton kívüli – és belső – közszolgálaton belüli – munkaerő-piaci viszonyokra, és áttételes társadalmi szerepe sem elhanyagolható. A emberi erőforrás gazdálkodás tevékenységei egy integrált folyamatot alkotnak, ezért bármely tevékenység gyengülése hatással van a többire is és befolyásolja azok hatékonyságát is. Egy jól működő rendszer nem képzelhető el jól tervezett alapok nélkül, amelyet a munkavégzési rendszer kialakításával lehet elérni. A munkavégzési rendszerek kialakítása, módszereinek alkalmazása, mint például a munkakörelemzés, a közszolgálat létszámigényeinek tervezése és jövőbeni kielégítése tekintetében éppolyan fontos szerepet játszik, mint a megfelelő javadalmazási rendszer kialakítása és karbantartása, a teljesítményértékelési módszerek kidolgozása, működtetése, az életpálya/karrier tervezés milyensége és a közszolgálati humán tőke fejlesztése. A tananyag bemutatja, hogy a közszolgálat integrált stratégiai modell egymáshoz kapcsolódó rendszerében, továbbá megismerteti az olvasót azzal, hogy a közszolgálati integrált stratégiai emberi erőforrás gazdálkodás alapmodelljén belül hol helyezkednek el a munkavégzési rendszerek, ebbe milyen tevékenységek, és közszolgálatra szabott módszerek tartoznak, továbbá melyek azok az emberi erőforrás gazdálkodási eszközök, amelyek alkalmazása közigazgatásban fejlesztő és teljesítménynövelő hatást válthat ki a jövőben. Napjaink közgazdasági irodalmában egyre fokozottabb figyelmet kap az emberi tőke, vagy másképpen a humán tőke kategóriája. A vállalat-gazdaságtan és a menedzsmenttudományok mellett a makro ökonómiai modellek is széles körben építik be elemzéseikbe az emberi tőke fogalmát. Mindez megalapozta, hogy a kutatók figyelme a közszolgálatban is erre a területre irányuljon. Az emberi erőforrás gazdálkodás a hagyományos munkakör-orientációból néhány évtized alatt a szervezeti stratégia, a kultúra és az emberi erőforrások lehetőségeit egyaránt ötvöző területté vált. A közszolgálat sikeres emberi erőforrás menedzselésének sikere függ a módszerek, eljárások kidolgozottságától. Ez természetesen azt erősíti, hogy a szervezeti működési keretek között nem egy, hanem többféle módszer (kemény, normatív, érték- és kultúraorientált módszerek) ötvözése vezethet csak eredményre. A közszolgálati szervezetek számára a többféle emberi erőforrás gazdálkodási modellből történő választást az fogja meghatározni, hogy mennyire képes megtalálni azt az utat, amely a közcélok összhangját figyelembe véve és a jelenlegi szervezeti struktúrához és szervezeti kultúrához innovatív, fejlesztő módon közelít. Képes megőrizni az értéket hordozó hagyományokat ugyanakkor elfogadva a megállíthatatlan változással érkező fejlesztési módszereket megfelelően ötvözi a régit az újjal. A nemzetközi globalizációs folyamatok, a társadalmi környezet, benne a politikai, a gazdasági és a kulturális tényezők, valamint munkaerő-piaci viszonyok, igen jelentős mértékben kihatnak a közszolgálati szervezetek működésére is.