NATO partnerség 2014. A szövetségi partnerségi programok múltja, jelene és jövője

Abstract

A kötet felépítése a konferencia logikáját követi, mely szerint a bevezető tanulmány átfogóan vizsgálja a NATO partnerségi rendszerét, majd időrendi keretben, részletesen értékeli az egyes partnerségi kereteket, intézményi megoldásokat, kétoldalú együttműködési formákat. Az általánostól az egyes felé haladó módszertani felépítés egyben lehetővé teszi az egyes partnerségi keretek konkrét tartalommal való megtöltését, a nemzetközi, regionális összefüggések bemutatását, a szövetségi és partnerországi célok, érdekek és összefüggések tárgyalását. A bevezető tanulmányt a partnerség teljes rendszerét mutatja be, a partnerségi célokkal, koncepciókkal és a tervek megvalósításának világába is betekintést enged. Békepartnerségi program (PfP) történetét, intézményrendszerét, a partnerországok belső csoportjait, valamint a működés eszközrendszerét mutatja be. A következő három tanulmány a PfP egy-egy speciális „elágazását” tárgyalja, amikor is az orosz, ukrán és grúz NATO-kapcsolatokat vizsgálja. A tanulmány történeti elemzéssel bizonyítja, hogy a szövetség és Moszkva kapcsolatrendszere mindig hullámzott, az „apály és dagály” erőssége az érdekkülönbségektől, a bizalom és átláthatóság fokától, az orosz politika „nyugatbarát” jellegétől függött. Gelsei András betekintést ad az ukrán többvektorú kül- és biztonságpolitika kialakulásába, a nyugat- és oroszbarát politikai erők harcába, az ukrán politikai elit kompromisszumkötési alkalmatlanságába. A tanulmány nagy figyelmet szentel az ukrán válságnak, március végéig követi figyelemmel az eseményeket, von le következtetéseket a válság lehetséges végső kimenetét illetően. A tanulmány a grúz NATO-kapcsolatot is áttekinti, és bizonyítja, hogy a 2008. évi ötnapos háború a teljes bizonytalanságba sodorta Grúzia NATO-tagsági ambícióit. Molnár Anna a PfP programmal egyidős mediterrán dialógust (MD) elemzi szélesebb nemzetközi és regionális rendszerben. Rávilágít arra, hogy a NATO MD is csak akkor lehet sikeres, ha összehangolják az EU, és más, mediterrán térséget érintő nemzetközi partnerségi kezdeményezésekkel. A tanulmány a Perzsa-öböl mentén fekvő arab országokat tömörítő isztambuli partnerségi kezdeményezést (ICI) is vizsgálja, és hangsúlyozza a partnerországok érdekeinek jobban megfelelő programok létrehozásának, illetve a partnerek kezdeményezőképességének fontosságát. A tanulmány végét a 2006-tól létező globális partnerségi kapcsolatok feltárásának szenteli, rávilágít arra, hogy a globális partnerek a világban kezdeményezés egyértelműen amerikai érdekeket szolgál, különösen az ázsiai csendes-óceáni térségben.