Ellenőrzés, kontroll (külső) ÁSZ ellenőrzési praktikum, közigazgatás törvényessége, közigazgatási bíráskodás

Abstract

A közigazgatás mint az állam cselekvő hatalma, leglátványosabban a döntésekben nyilvánul meg. A döntés pedig máris visszavezet az Alaptörvényhez. Az Alaptörvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.” Az Alaptörvény szerint tehát a közigazgatási döntések ellen jogorvoslattal élhet az, aki a döntés folytán jogát vagy jogos érdekét sértve érzi. A jogorvoslat nyilvánvalóan a döntés vizsgálatát, helyességének ellenőrzését, vagyis egyfajta kontrollját jelenti. A jogorvoslati jog ráadásul nem pusztán az Alaptörvény alapján illeti meg a döntés érintettjeit, Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény, amelyet Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény hirdetett ki, 13. Cikkében azt szintén biztosítja: „Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje abban az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg”. A jogorvoslat mint a közigazgatás kontrollja tehát az Alaptörvényen, illetve az emberi jogokat biztosító nemzetközi egyezményen alapszik. Miután a közigazgatás kontrolljának alkotmányos jelentőségét ezzel a belátással máris igazoltuk, megvizsgáljuk a kontroll dogmatikai hátterét és fajtáit.