Vidékfejlesztés

Abstract

A vidékfejlesztés, történetileg, mint tevékenység az agrárpolitika és a regionális politika határmezsgyéjén mozgott. Mindkét politikából fontos részeket vett át, de véleményem szerint, e kétlakiságából következően nem vált még igazi önálló politikává az Európai Unión belül. Az agrár-piacpolitika reformjain túl a második lépés az agrár-környezetvédelmi programok beindítása volt. E rendszer beleillett a támogatáscsökkentés programjába, ugyanis a program nem titkolt célkitűzése a termelés volumenének és intenzitásának csökkentése volt. Ezen időszakban kezdődtek az extenzív típusú termelésre alapozott üzemek támogatásai, a területpihentetés fent említett rendszerén túl az erdőtelepítések, és konkrét európai programok indultak a farmok új jövedelemtermelésének elősegítésére. E programok keretében kezdődött a fosszilis energiahordozók felváltása szél- és vízierőművekre. Ekkor kezdődik a biogazdálkodás, valamint a fokozottan védett környezetileg érzékeny területek megóvására irányuló tájmegőrzési tevékenységek támogatása. E lépések, mivel a hagyományos termelő mezőgazdasági tevékenységbe nem illeszkedtek be, a vidékfejlesztés később megjelenő programjának váltak integráns részévé. A harmadik fontos lépés az ún. város-vidék partnerség, és a vidék által megőrzött hagyományos értékek védelme volt. E tekintetben a rekreáció jelent meg a vidékben, mint a zaklatott városi életben megfáradt emberek menedéke. E tekintetben, zömében Hollandiában megjelent az ún. ”második otthon” koncepciója. E koncepcióban a vidéki hagyományok őrzése a legfontosabb, és a mezőgazdaság másodlagossá vált. A cél a falvak éltető, egymásra odafigyelő közösségeinek helyreállítása, és e közösség, mint egész bekapcsolása a fejlesztési tervekbe.