Turisztikai igazgatás

Abstract

A turizmus piaca a 2000-es években látványos növekedést produkált, és a 2008-ban kezdődött gazdasági válság ellenére is olyan fontos szektora maradt a magyar gazdaságnak, melynek szabályozása, igazgatása megkerülhetetlen eleme a magyar jognak. Hazánkban a kereskedelmi szálláshelyek kapacitása 2012-ben közel 340 ezer férőhely volt1, melyet a magyar lakosság mellett egyre növekvő mértékben vesznek igénybe külföldi látogatók is2. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) bár kódex jelleggel kívánja szabályozni a kereskedelmi tevékenység folytatásának – köztük a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatásoknak a – kereteit, a turizmus hazai szabályanyaga meglehetősen töredezett. A téma önálló tárgyalását mindemellett nem csupán a turizmus egyre növekvő jelentősége támasztja alá, hanem az a tény is, hogy napjainkban olyan kiterjedt joganyagról beszélhetünk a turisztikai szolgáltatások piacán, melynek rendszerezése, logikája egyaránt merít a gazdasági magánjog, a gazdasági közjog és a fogyasztóvédelmi jog szabályanyagából, szabályozási elveiből. A turisztikai igazgatásban számos közigazgatási szerv, szakmai és civil szervezet, illetve nemzetközi szervezet jut szerephez. Az állam feladata természetszerűleg nem lehet a teljes szektor igazgatásának és működtetésének felvállalása, így a keretek megteremtése, a jogkövető magatartás kikényszerítésének biztosítása mellett Magyarország is jelentős erőforrásokat használ fel annak érdekében, hogy a turisztikai vállalkozások és a szolgáltatások igénybevevőinek érdekvédelmi szervezetei minél nagyobb részt vállaljanak hazánk turizmuspolitikájának megvalósításában, az ország turisztikai bevételeinek növelése érdekében. A turisztikai igazgatás célterületei szerteágazó voltuk miatt nehezen kategorizálhatók