EU jogi keretei

Abstract

Az Európai Unió mai kereteit és politikáit eredményező fejlődést elindító integrációs kezdeményezések (az 1950-es években) újszerűsége abban rejlett, hogy bár formailag hagyományos kormányközi szerződések alakították ki egy európai regionális együttműködés kereteit, de ezek működtetése érdekében a tagállamok saját regionális jogrendet, valamint szuverenitásukat korlátozó nemzetek feletti (ún. szupranacionális) végrehajtó és bírósági intézményeket hoztak létre. A kialakított intézmények a tagállamoktól függetlenül hozhatnak rájuk nézve kötelező döntéseket, amelyek végrehajtását ki is kényszeríthetik. Ezeket az alapító szerződéseket később többször is módosították a tagállamok, általában az új csatlakozó országokra tekintettel, vagy a gyakorlatban felmerült problémák orvoslása érdekében. A jelenlegi egységes szerkezetbe foglalt alapokat két egyezmény – az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) – tartalmazza, amelyeket “elsődleges” jogként ismerünk. Ezek képezik az ún. “másodlagos” jog (az EU erre felhatalmazott intézményei által, uniós jogalkotás keretében elfogadott szabályok) alapját. A másodlagos jog az EU intézményei által elfogadott rendeletekből, irányelvekből, határo¬zatokból, véleményekből és ajánlásokból áll.