Katasztrófavédelem szervezetrendszere

Abstract

Katasztrófa bárhol is következik be, az mindig, mindenhol tragédia, a szűkebb és tágabb régióban egyaránt. Emberéletek, felbecsülhetetlen és az egyén számára pótolhatatlan értékek vesznek oda pillanatok alatt. Mióta emberiség létezik védekezünk ellene, hol kevesebb, de újabban egyre nagyobb sikerrel. A katasztrófák elleni védekezés több évezredes múltra tekint vissza, és ez a folyamat tükrözi az emberiség küzdelmét a természeti, majd a civilizációs veszélyekkel szemben. Sokáig a legjellemzőbb védekezési mód a veszélyeztetett terület elhagyása volt. Az ókorban, a középkorban semmilyen megelőző, előzetes intézkedési rendszer nem létezett, a kiszolgáltatottság volt a jellemző a természeti csapások gyakori fizikai, majd az ezt általában követő bakteriális hatásainak elszenvedése. Később az iparosodás során szervezettebbé vált a társadalom, az állam, koncentráltabb, tudatosabb lett a lakóhelyek kialakítása, a városok létrejötte. Mindezekből következett a katasztrófák elleni védekezés fejlődése. A történelem folyamán az egyes népcsoportokat, népeket, országokat fenyegető katasztrófa formája az adott társadalom szervezettségének függvénye is volt. Ez mindig kölcsönhatásban van a védekezéshez rendelkezésre álló, vagy ahhoz mozgósítható erőkkel, eszközökkel, rendszerekkel, módszerekkel. A társadalmak fejlődésével, a védekezés megszervezésével folyamatosan bontakozott ki a háborús, a civilizációs ártalmak elleni tudatos, valamint az elemi csapások káros hatásaival szembeni védekezés intézményi fellépés igénye. Így tehát a XIX. Század óta egyre nyilvánvalóbbá vált az a felismerés, hogy szükséges az államilag irányított katasztrófavédekezés.