Külgazdasági igazgatás

Abstract

A gazdaságpolitika a középkor óta már nem kizárólag az államhatárokon belüli kereskedelem szabályozására koncentrál. A külkereskedelem jelentősége globalizált világunkban folyamatosan növekszik, és az állam gazdasági potenciáljának egyik legfontosabb mércéjévé vált a nemzetközi színtéren. Azzal, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává vált 2004-ben, a nemzeti külgazdasági igazgatás szabályozása némiképp egyszerűsödött, hiszen az ország korábbi külkereskedelmi tevékenysége egy sajátos „belső kereskedelemmé” vált az Európai Unió égisze alatt. Ez a változás szükségképpen azt eredményezte, hogy a külgazdasági igazgatás, ezen belül is elsősorban a külkereskedelem engedélyezéséhez kapcsolódó eljárások jelentős mértékben egyszerűsödtek, hatókörük szűkült, és az Európai Unió más tagállamaival folytatott kereskedelmi tevékenységre már nem terjed ki a külgazdasági igazgatás számos eszközrendszere és intézményei. A külgazdasági igazgatás súlypontja így hazánkban az Európai Unión kívüli, ún. harmadik országokba irányuló kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos eszközökre és eljárásokra tevődött át. A külgazdasági igazgatás intézményrendszerének létét alátámasztó azon elméletek, melyek az állam belföldi piacának védelmét és a kívülről érkező import termékek szabályozott behozatalát hangsúlyozták, mára nem tekinthetők uralkodónak Magyarországon sem. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió egy valódi vámunió, ahol a tagállamok közötti kereskedelem útjában álló valamennyi mennyiségi korlátozás, tarifális akadály lebontásra került, nem lehet egyszerűen magyar piacról beszélni, így szükségképpen a magyar érdekek védelme kiegészül az EU piacának érdekeit védő felfogással. A hatályos magyar jogban ezáltal a külkereskedelem szabályozása számos ponton eltávolodik a nemzeti érdekek érvényre juttatásától, és Európai Uniós kötelezettségeinkből adódóan összeurópai érdekeket képvisel.