Fiskális és monetáris politika

Abstract

A fiskális politika a gazdasági kormányzás alapvető eszköze, a költségvetési eszközökkel történő gazdaságbefolyásolás módszere. A gazdaságban keletkező jövedelmek centralizálását és újraelosztását végzi. Tehát nemcsak az államháztartás bevételi oldalára teremti elő az adóbevételeket, hanem az állam újraelosztó funkcióját is magába olvasztva végzi a szociális szektor, az államigazgatás, a közszolgáltatások finanszírozását, családi kompenzáló jövedelmek juttatását és a vállalkozások gazdasági támogatását. Közvetetten meghatározza, hogy a jövedelemtulajdonosoknál mennyi jövedelem maradhat, illetve pótlólagosan mennyi jövedelemhez jussanak a szociálisan rászorulók, továbbá megteremti az állami tercier szektor forrásszükségletét. Biztosítja az állam hitelállományának kamatszolgálatát. Hosszú távú célja – az optimális jövedelempozíciók teremtésén keresztül – a nemzetgazdaság, a vállalkozások, és a családok anyagi növekedésének elősegítése. A fiskális politika a nemzetgazdasági szintű centralizáció és újraosztó folyamatok államhatalmi eszközökkel privilegizált eszköze, amelynek technikájában, mértékében, jellegében a kormány gazdaság és társadalom felé megnyilvánuló politikai prioritásai, közpénzügy-politikai elvei érvényesülnek. A fiskális politika elsődleges színtere az államháztartáson belüli központi költségvetés, amelynek gazdálkodása kapcsán követelmény a kiadások minél nagyobb mértékű bevételi oldali lefedettsége. A bevételekkel nem fedezett kiadások különbözete a GDP százalékában kívánatos, hogy 3 százalék alatt maradjon, amelyhez a költségvetési fegyelmet garantáló maastrichti kritérium kapcsolódik. Egyfelől a magyar Alaptörvény és Gazdasági Stabilitási törvény, másfelől az Európai Unió szabályai további előírásokat szabnak a költségvetési (strukturális) egyenleggel szemben, illetve az államadósság alakulására, csökkentésére.