Jó benyomás kialakítása

Abstract

Az Államreform Operatív Program keretében megvalósuló Közigazgatási Vezetői Akadémia című kiemelt projekt Az ÁROP 2.2.1. és ÁROP 2.2.2. projektek keretében kidolgozásra kerültek a kompetencia alapú, moduláris rendszerű közigazgatási vezetőképzési rendszer egyes elemei; ezek fókuszai az általános vezetői kompetenciák fejlesztése, valamint a vezetői a stratégiai készségek fejlesztése. Jelen projekt keretében ezen modulok integrálásával, Közigazgatási Vezetői Akadémia néven új, kormánytisztviselői vezetői képzési rendszer kerül kidolgozásra. A képzés célorientált módon, rendszerbe foglalva közvetíti a közigazgatás által igényelt vezetési ismereteket és készségeket; ezek strukturális elemekként együttesen adják az Akadémia különböző vezetői igényeket kielégítő komplexitását. Jelen képzés célja az érdekérvényesítéshez szükséges jó benyomás kialakításának bemutatása. A benyomás kialakítása (az angol szakkifejezés: impression management) a társas viselkedés egyik legalapvetőbb folyamata, a stratégiai kommunikáció első és döntő fontosságú lépése. Mindenki számára alapvetően fontos, így ez alól a vezetők sem mentesülnek. Már a vezetővé váláshoz is elengedhetetlen, hogy valaki megfelelő készségekkel rendelkezzen e téren, a vezetői sikerhez pedig szorosan hozzá tartozik a jó benyomás keltése és mások minél pontosabb megítélése. A benyomás kialakítása kétoldalú folyamat. Az érem egyik oldala, hogy milyen benyomást keltek a partneremben. Ez stratégiai kérdés, nem pusztán arról van szó, hogy általában jó benyomást kell kialakítani a másikban. Az adott helyzetben, milyen módon kelthetjük a legjobb benyomást, azt elsősorban a szituáció, illetve a célnak leginkább megfelelő, optimális szerep kialakítása is meghatározza. Egy bizonyos helyzetben vagy partnerrel szemben a vezető azt láthatja célszerűnek, hogy az erős, megalkuvást nem tűrő ember benyomását keltse. Más szituációban és partner esetében pedig az lehet hatékony, ha a tárgyalókész, nyitott, rugalmas ember benyomását kelti, de az is lehet, hogy a humoros, jó kedélyű, joviális ember benyomása visz közelebb a célhoz. Ez tehát a „benyomás–keltés” stratégiai oldala, ami arra irányul, hogy a magunkról a másik félben kialakított kép megfeleljen a céljainknak. Sőt, az is lehet stratégiai cél, hogy olyannak mutassa magát az ember, amilyen. Az érem másik oldala is rendkívül fontos, hogy az ember a partneréről vagy partnereiről minél pontosabb benyomást alakítson ki magában. Itt nyilván számolnia kell azzal, hogy sok esetleges tényező megtévesztheti, de azzal is, hogy a partnere stratégiai célokat követve egy bizonyos benyomás kialakítására törekszik. Egy vezető előnyhöz jut, ha ezen képes átlátni, és lehetőleg pontosan felismerni, kivel van valójában dolga. Egy másik kettősség a benyomás kialakításában abból az általánosabb körülményből is ered, hogy minden emberi viselkedésnek van automatikus, tudattalan vetülete, és tudatos, az akaratunkkal kontrollált vetülete. Ez a kettősség még inkább érvényes a benyomás kialakítására. A spontán viselkedés nagy része automatikus: a nem verbális gesztusaink, a verbális stílusfordulataink, szóválasztásunk, a hasonlataink és asszociációink, mind rendre a tudatos kontrollon kívül zajlanak. A benyomás-keltés stratégiája pedig azt követeli meg, hogy az ilyen spontán, automatikus reflexeinket kontroll alá vonjuk, különösen akkor, ha a valóditól kissé eltérő benyomást szeretnénk kelteni. Nagyon eltérővel nem érdemes próbálkozni, mert ott túl nagy a kockázata annak, hogy a partner átlát rajtunk. A másik oldalról pedig jó, ha kifinomult érzékünk van a spontán automatikus gesztusok, nyelvhasználat, vagy a nyelvet kísérő hangjelenségek olvasásához. Ez segít abban, hogy pontosabb legyen a másikról kialakított kép. És végül ennek a gubancnak van egy harmadik vetülete is, olyan kettősség, ami egyben dilemma is. A viselkedés kontrollálása ugyanis kétélű fegyver. Minél inkább kontroll alatt tartjuk a viselkedésünket, annál nehezebb a hitelesség látszatának fenntartása, márpedig ez alapvető stratégiai célja minden benyomás kialakításnak. Az automatikus viselkedés ugyanis spontán, s így magától kelti a spontaneitás - ezáltal pedig – a hitelesség benyomását. Ugyanakkor a spontaneitás erősítésével óhatatlanul lemondunk a kontroll egy részéről, kevésbé tudjuk tudatosan megszabni a stratégiai célunkhoz illő magatartást. Tehát a jó kommunikátor képes arra, hogy finom és egyben kényes egyensúlyt tartson a spontán, automatikus és a kontrollált, tudatos benyomást alakító viselkedés között.