Európai gazdasági és politikai föderalizmus
Absztrakt :
Az európai integráció hat évtizedes története során a két egymásnak feszülő gondolkodási iskola egyike, a föderalizmus kitűzte, kitűzi a (politikai) végcélt és megtervezi a hozzá vezető alkotmányos lépéseket; a funkcionalizmus ezzel szemben az egymásra épülő, konkrét – elsősorban gazdasági – lépésekben halad előre. Az előbbi a nemzetállam hatalmát az integráció kezében összpontosítaná, az utóbbi viszont az államok tevékenységét kívánja egy magasabb, nemzetközi szinten egyesíteni. A föderalizmus megnyirbálná az állami szuverenitást és elítéli a nacionalizmust. A tiszta föderalizmus célja az, hogy alkotmányos módszerekkel államokat egyesítsen, a funkcionalizmus viszont a gazdasági-társadalmi jólét keretrendszerét igyekszik kialakítani, a részt vevő tagállamok és a közös szervezetek együttműködésével. A föderalista eszmerendszerben a kormányok és az államok minősülnek a központi integrációs szereplőknek, a funkcionalizmus számára viszont a kormány „alatti” szervezetek, mint például a gazdaság szereplői vagy az érdekképviseletek. A föderalizmus eszméjében (amely egységesebb tannak számít, mint a számtalan elágazással rendelkező funkcionalizmus) a jogi szabályozásnak központi szerepe van, a funkcionalizmus a jogalkotást csupán az integráció egyik eszközének tekinti.
Az Európai Unióban a harmadik évezred második évtizedében lezajló fejlődési folyamat speciális jellege miatt, vagyis amiatt, hogy a gazdasági válságra válaszul alapvetően a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése zajlik. Egyre inkább elfogadott az a tény, hogy a valutaövezet helyreállításához magas szintű fiskális uniót kell kialakítani, ami további gazdasági egységesülést, például közös uniós pénzügyminiszteri pozíció kialakítását, masszívabb közösségi költségvetést és valódi eurózóna-szintű bankfelügyeletet igényel. Erre középtávon nem minden tag lesz képes vagy hajlandó. A könyv azzal a szcenárióval számol, hogy amennyiben az integráció nem hígul fel vagy nem rendeződik vissza egy esetleges kaotikussá vagy kezelhetetlenné váló euróválság miatt, akkor egy többsebességes modell irányába mozdul majd el. A többsebességes modell legbelső csoportjában várhatóan csak a legjobb besorolással rendelkező és a föderalizmus irányába elmozdulni hajlandó tagállamok vennének csak részt.
A jelen segédanyag terjedelmi okokból csak vázlatszerűen taglalja a föderalizmus kérdésének elméleti, elvi alapjait. A téma részletes kidolgozására majd a tantárgyi tematika teljes terjedelmű megalkotása során lesz lehetséges. Emellett – mivel a legújabb európai-szintű föderalizmus vitának a gazdasági válság a kiváltó oka, és reális azt feltételezni, hogy az esetleges föderalizációs lépések szintén a gazdaság, gazdaságpolitika területén várhatók Európában, ezért az anyag a gazdasági föderalizmusra koncentrál a politikai aspektusok gyors felvillantása után.
