Az EU diplomáciában és az EU intézményeiben elvárt jelentéskészítő munka

Abstract

Az Európai Unióban történő tagállami érdekérvényesítés az egész európai integráció legfontosabb, legérzékenyebb és legizgalmasabb kérdése. Tulajdonképpen az egész integráció, az abban való tagság értelmét, „hasznát” az jelenti, hogy egy tagállam, illetve együttesen az összes tagállam miként tud összességében és tartósan úgy részt venni az Unióban, hogy annak eredményei és hatásai pozitívak mind az Unió egészére, mind az egyes tagállamokra. Ennek megfelelően az európai integrációnak és abban a tagállamok érdekérvényesítésének az kell, hogy a célja legyen, hogy közép- és hosszú távon az unióban való részvétel valamennyi tagállam számára egy pozitív végösszegű vállalkozás. Nyilvánvaló az is, hogy az integrációban való sikeres részvétel döntő mértékben az adott tagállamom múlik. Azok a tagállamok, amelyek átgondoltan szervezik meg az európai ügyek hazai kormányzati koordinációját, akik a közös politikaformálás valamennyi fázisánál aktívan, felkészülten, saját érdekeiket jól beazonosítva és artikulálva, a többi tagállam érdekeit pedig ismerve vesznek részt, azok eredményben, pozícióban és pénzben is kifejezve óriási előnyökhöz juthatnak, az új szabályok alkalmazása esetén a legkönnyebb alkalmazkodást biztosíthatják polgáraik, vállalkozóik, az önkormányzatok és az állam egésze részére. A hatékony érdekérvényesítéshez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő belső koordinációs rend, a letisztult hatáskörök, a döntéshozatali rend stabilitása és egyben rugalmassága. Rendkívül fontos a gyors információáramlás biztosítása és a gördülékeny kommunikáció a nemzeti EU-koordináció intézményei között illetve azokon belül. Az információáramlás alapvetően két pilléren nyugszik: 1) Az Európai Unió Tanácsában lezajló tárgyalásokon szerzett információ továbbítása a döntéshozók felé, jelentések formájában, 2) A döntések utasítások kommunikálása a tanácsi formációkban tárgyaló diplomaták felé, mandátumok, utasítások formájában. A tagállami koordináció és kommunikációs csatornák mellett hasznos, hogy ha tisztában vagyunk azzal, hogy az Unió intézményei mely rendezőelvek mentén kommunikálnak egymással. Ennek részleteit intézményközi megállapodások és az intézményi tisztviselők számára készített belső iránymutatások fektetik le. A jelen oktatási segédanyag elsősorban a megfelelő jogalkotás, jogszabályalkotás tekintetében alkalmazott iránymutatásokat öleli fel, ezek ugyanis általános relevanciával bírnak valamennyi hivatalos dokumentumra.