Kisebbségi jogok nemzetközi és uniós jogi védelme

Abstract

Az európai államok közössége jogközösségként definiálja önmagát – magas szintű alapjogvédelmi rendszer jött létre az elmúlt fél évszázadban az európai kontinensen. Ennek ellenére kialakulhatnak olyan élethelyzetek, amelyek bizonyos embercsoportok jogi védelmének sú-lyos hiányosságaira mutatnak rá. 2010-ben például széles körű nemzetközi felháborodást vál-tott ki a Franciaországban élő roma személyek, sőt egész roma közösségek kiutasítása – jelez-ve a kisebbségek védelmére irányuló nemzetközi, uniós és nemzeti jogi szabályozás, esetleg éppen szabályozatlanság és bizonytalanság számos kérdését. Az európai kontinensen működő, emberi jogok védelmét közvetve vagy közvetlenül szolgáló nemzetközi szervezetek számának növekedésével az utóbbi évtizedekben egyfajta alapjogi versengés alakult ki: egyrészről a védendő jogok körének tágításával, másrészről a védelmet szolgáló jogorvoslati eljárások formáinak bővítésével az érintett szervezetek egyre mélyebben kapcsolódnak az európai államok belső jogrendszereihez. Éppen ezért szembeötlő az a hiányosság, ami a kisebbségi jogok hatékony, rendszerszerű védelmével kapcsolatban egészen nyilvánvaló módon felmerül. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetről reális képet lehessen alkotni, érdemes a kisebbségi jogok kialakulásának és fejlődésének főbb állomásait áttekinteni. A kisebbségi jogot a nemzetközi jog tudománya nehezen azonosítható, bizonytalan kontúrokkal rendelkező nemzetközi normának tekinti. Tartalma napjainkra igen széleskörűvé vált, számos részletjogosítványt foglal magába – alkalmazása során mégis számos hiányos-ságra derül fény, és számos kétség merül fel. Ellentmondásos jogterületről van tehát szó, amelynek vizsgálata során együtt kell értékelni a kialakult kisebbségi jogi normákban és rend-szerekben rejlő potenciált és a nyilvánvaló gyengeségeket. Korunk jellemzően individuális beállítottságú alkotmányos rendszerei és a jelenkori kisebbségi jogok koncepciója között számos ponton feszültségek és ellentmondások mutatkoznak. Az is evidens viszont, hogy ép-pen a magasan fejlett alapjogi rendszerektől elvárható a kisebbségek jogainak védelme is. A távoli múltban gyökerező kisebbségi jogvédelem fejlődéstörténete bőven szolgáltat példát az elkerülendő hibákra és arra is, hogy milyen részletekre kell a szabályozások során kiemelt figyelmet fordítani.