EU kül- és biztonságpolitika

Abstract

Az EU és a külvilág kapcsolatával foglalkozó írások visszatérő nehézsége az EU nemzetközi karakterének megítélése. Az integrációs folyamat kezdetétől a vita két szélső pontján a hagyományos nemzetközi szervezetre épülő „európai államok szövetsége” (konföderáció) és az „európai szövetségi állam (föderáció) elképzelése áll. E két kategória vonatkozásában az EU besorolása folyamatos vita tárgya. Az Európai Unió sem föderációnak, sem pedig csupán kormányközi intézménynek, nemzetközi szervezetnek nem tekinthető, azoktól eltérő, önálló, sui generis intézményforma. Az integrációs folyamat dinamikáját a kormányköziség és nemzetekfelettiség kettőssége mindvégig meghatározta. Az e kettősségben rejlő ellentmondás hajtotta előre az új politikai intézményforma létrejöttét. A politikai és gondolkodói szinten egyaránt megnyilvánuló küzdelmet az európai alkotmányos és parlamentáris föderációt és szupranacionális elveket valló föderalisták (Spinelli), a gazdasági szempontokat előtérbe helyező funkcionalisták (Mitrany), a kormányközi megközelítést valló konföderalisták (de Gaulle) vagy az ugyancsak kormányközi megközelítést valló unionisták (Moravcsik) folytatták. Az európai integráció fejlődését tehát a nemzetek feletti és a kormányközi megközelítés egyszerre, egymást folytonosan kiegészítve és felülírva határozta meg. A komparatív politikai elemzések mutattak rá, hogy az EU nem a nemzetállamokon belüli politikai folyamatok egyszerű megfelelője, hanem inkább egy köztes-állapotú, fejlődő formáció: nem állam, nem is nemzetközi szervezet, hanem valami egyedi (sui generis) képződmény a kettő között. A nemzetközi kapcsolatok rendszerében három folyamat kibontakozását kell érintenünk, amelyek különösen fontosak az EU külkapcsolati rendszerének megítéléséhez. Az egyik a határok jellegének változásairól és a transznacionalizmus erősödéséről folyó diskurzus, a másik a többszintű kormányzás téziséhez kapcsolódik, a harmadik pedig az európaizáció folyamatával írható le. A modern nemzetállami struktúrákhoz kapcsolható territorialitás, illetve az azt kifejező merev határok rendszere sok vonatkozásban felpuhult, s az okokat elsősorban a globalizációs folyamatokban, a nemzetközi rendszer fejlődésében, de különösen a nemzeti és a nemzetközi fogalmak közötti határvonalak elmosódásában kell keresnünk. Az EU-s tagállamok számára mára közhellyé vált a nemzetek alatti, nemzeti és uniós döntéshozatali folyamatok összekapcsolódása, összemosódása. Ugyanakkor aligha valószínű, hogy az európai integráció fejlődése a nemzetállamok eltűnéséhez vezet. Inkább arról van szó, hogy a szuverenitás nemzetállam feletti, állami és állami szint alatti részvevőkre való átruházásával a szuverenitás újraelosztását figyelhetjük meg. A tagállamok és az integráció között a „megosztott szuverenitások sajátos szimbiózisa” alakul ki, így az egyes tagállamok nem lemondanak szuverenitásukról, hanem együttesen, közösen gyakorolják azt.