EU tagországok EU-ügyekért felelős közigazgatási rendszerei

Abstract

Az integrációs ügyek intézésének mind szervezeti struktúrája, mind pedig eljárási szabályai az egyes tagállamokon belül igen eltérően fejlődtek. Mind a mai napig nem létezik (és nem is szükséges, hogy létezzen) uniós szabályozás az EU-politikák koordinációjára, az integrációs ügyek intézésének megvalósítására. Mégis az integráció elmélyülésével egyidejűleg megfigyelhető egyfajta egységesülés az egyes tagállamok koordinációs szerepet betöltő közigazgatási rendszerei és eljárásai között. Részben ezt a folyamatot nevezi a szakirodalom európaizációnak. Az európai joganyag mennyiségi növekedése, a szerteágazó és bonyolult uniós jogalkotási folyamatokban való részvétel és a hatékony tagállami érdekérvényesítés szükségessége egyre kifinomultabb többszintű koordinációs mechanizmusok születését eredményezte. Az európai uniós ügyek tagállami-kormányzati szintű koordináció (EU-koordináció) hatékonyságának növelését számos tényező tette szükségessé. Ezek közé sorolandó, hogy a nemzeti álláspont képviselete az uniós intézményrendszer különböző szintjein (az Európai Bizottság szakértői csoportjaiban, a komitológiai bizottságaiban, az Európai Unió Tanácsának munkacsoportjaiban, a CoREPER-ben, a különböző miniszteri szintű tanácsi formációkban, az Európai Tanácsban stb.) valósul meg. A sikeresen képviselhető nemzeti álláspont megszületésének bonyolult vertikális és horizontális folyamata az adott tagállam igazgatási hagyományaihoz illeszkedő, magas szintű koordinációs struktúrákat és részletesen szabályozott folyamatokat igényel. Az utóbbi másfél évtized uniós intézményi reformjainak és ezzel együtt az Európai Parlament és az Európai Bizottság szerepének fokozatos növekedése ellenére az Európai Unió döntéshozatali rendszerében továbbra is a kormányok, azaz a diplomaták és kormánytisztviselők játszanak meghatározó szerepet. Az uniós joganyag szerepének és mennyiségének folyamatos növekedése egyre inkább szükségessé tette, hogy a tagállamok racionalizálják az Európai Unió intézményeivel való kapcsolatuk rendszerét, és a diplomaták mellett az egyes szakminisztériumok és a közép- és alsóbb szintű közigazgatási egységek tisztségviselői is növekvő mértékben és hatékonyan kapcsolódjanak be az integrációs döntés-előkészítés folyamatába.